Erotika a filmekben

Újabb időutazásban lesz részünk, de most nem repülünk vissza egészen a távoli ókorba, csak éppen „ide”, a közelmúltba, a huszadik század kellős közepére, amikor is lángba borult az egész világ, összecsaptak a fejünk fölött Nyugat és Kelet hatalomtól és egyéb mákonytól megrészegült despotikus uralkodói - Sztálin, Hitler és a többiek.

A történet kábé a szokásos, elcsépelt világháborús sztori: a Harmadik Birodalom megszállta „Fransziaország”-ot, és a szerencsétlen, kiszolgáltatott nép próbál alkalmazkodni a helyzethez – aktuálpolitikát folytat. A helyszín Villeneuve, egy fiktív falu a francia-német határ közelében, a Jura-vidéken. Az aktorok Hortense és Heinrich – gyönyörű párosítás ez a két szép név –, akik hevesen egymásnak esnek a hadászati térképek közepette a kőkemény asztalon, és hitelesebb németet elképzelni sem lehet, mint ezt a szőke Szigfridet, aki kedvére csemegézik a lángvörös hajú, aranykereszttel és egyéb ékszerekkel feldíszített „franszia” femme testéből. Íme, a kulcs a népek közt dúló ellentétre és gyűlöletre, avagy a szerelem és a vágy minden akadályt legyőz.

A klip női szereplője Audrey Fleurot, aki, ha minden igaz, Párizsban született 1977. január 1-jén. (Ennek valószínűsége mindenesetre kétséges, csupán az évszám tűnik biztosnak.) Lyonban végezte el a színészképzőt, majd rövidfilmekkel és televíziós sorozatokkal nyitotta filmes karrierjét. Ezeket tévéfilmekben vállalt kisebb szerepek követték, idővel mozifilmekben is fel-feltünedezett. Filmjei: A birodalom visszavár (2007), Francia új világ (2008), A királynő és a bíboros (2009), és a két legismertebb, az Éjfélkor Párizsban – rendezte Woody Allen – és az Életrevalók, amelyek tavaly kerültek moziba. A filmes szerepek mellett színházi darabokban is fellép, és bár ismeretlen a neve mifelénk, hazájában cseppet sem mellőzött színésznő.

Az Un village français egy 2009 óta sugárzott televíziós sorozat, mely a negyedek évadját futja az egyik francia állami csatornán, Audrey Fleurot pedig, talán a lángvörös haja miatt, Isabelle Huppert-t juttatja eszembe.

A jelenethez: néhány megjegyzés a végére. Tetszenek a vörösre lakkozott körmei a „franszia” kisasszonynak, a negyvenes évekbeli harisnyája a halványrózsaszínű kombinével megbolondítva, a szürke kosztüm és a zöld blúz passzol a kék szeméhez, és egészen vérpezsdítő, ahogy átadja magát a gyűlölt boche-nak.

Utolsó bekezdés gyanánt. Hogy hívják a barbár agresszort, aki örömét leli a művelt francia hölgyben? Richard Sammel. Vive la France!

Hogyan dugnak a dánok? Hát, így! A környezet totál kék, a nagy kékségben szürke alakok és tárgyak, hiperrealisztikus miliő, sivár iroda északi módi szerint berendezve, és persze telepakolva hasznos és fontos cuccokkal. Odakint ramaty idő honol, zugivásra csábít a behavazott dán táj. Helyette más történik: csábítás dán módra. Rávezetésképpen zutty le a „főfőnök” lábai elé - aki nem is „főfőnök” valójában, csak egy szerencsétlen, állástalan színész -, majd, miután áll a „főfőnök”, szoknya fel, harisnya le, derékszögben kivitelezett ráhajlás a szakszerűen beállított asztalra, gyorsan lezavart numera, amúgy „csődör meghágja a kancát”-stílusban… és vége. Mindez Lars von Trier rendezésében, akinek ez volt az első vígjátéka.


A mai poszt alanya, a dán szöszke, avagy szöszke dán, Iben Hjejle 1971. március 22-én látta meg a napvilágot a dán fővárosban, Koppenhágában. Pályafutása a Nøgen címet viselő rövidfilmmel indult kereken húsz éve. Első egész estét betöltő filmje a Dokknegyed (1996). Ezt a több díjjal is jutalmazott Mifune utolsó dala (1999) követte - remek film, aki dán humorra vágyik, kötelező darab -, egy évre rá pedig amerikai produkcióban is láthatta a közönség, a Pop, csajok satöbbiben John Cusack barátnőjeként. Ebben az évben még szerepelt a Gengszterek fogadója c. akció-vígjátékban egy fergeteges skandináv színészgárda társaságában. A magyar közönség számára ismerős filmekben is feltűnt, mint például az Öregfiúk új verdákban (2002), Édes álmok (2003), Inkasszó (2004), Főfőnök (2006), Ellenállók (2008), Chéri – Egy kurtizán szerelme (2009). Emellett sorozatokban is játszott, és európai színésznő lévén színházi szerepeket is vállal. Kijelenthető, Iben Hjejle Dánia legismertebb színésznőinek egyike, ha ugyan nem a legismertebb és legelismertebb. Ki jöhet még szóba? Scarlett Johansson?
Ami a magánéletét illeti. Egy William nevű, tizenhárom éves fiú édesanyja - az apa Emil de Waal, dán zenész. Iben és Emil három éven keresztül alkottak házaspárt 1999-ig. Ezután Casper Christensennel, dán komikussal élt együtt tizenegy évig, egészen a tavalyi évig, amikor is szakítottak. Öt közös filmet forgattak, valószínűleg az elsőben, egy vígjátéksorozatban jöhettek össze.

Érdekességek róla. Peter Jacksonnak, A Gyűrűk Ura c. trilógia rendezőjenek azért mondott nemet, mert nem szeretett volna túl sokáig távol maradni a családjától és az otthonától, színészideálja pedig Max von Sydow.
A végére pedig a szokásos találós. Ki a dán „csődör” a filmben? Jens Albinus, aki elég esetlenül hágja meg a dán „kancát”. Nos, igen, ennyi.