Erotika a filmekben

Kikapós német feleség, akit kielégítetlenül vet ki az ágy magából, mert a férj az alvást választja helyette. A feszültség levezetéseképpen cigi a fürdőben. Snitt, ujjszopás, ujjazás, nyalás, miközben a szék nyikorog a testek alatt, az izmos fehér vádli pedig főszerepet kap. Gatya le, nyelvek nedves csatája, vagy valami ilyesmi, és persze aktus pisszenés nélkül – leszámítva a női kacajt –, avagy szex a széken. Zárásként békés szieszta a fényesre polírozott padlón – „Nagy Szakáll" büszkén sandít a végül kielégített nőre. Szex Krakkóban, német nővel a főszerepben, lengyel rendezésben.

A német nő, Julia Jentsch 1978. február 20-án született Berlinben, annak is a nyugati – szerencsésebbik? – oldalán. A gimnáziumban evezett, kézilabdázott és dzsúdózott. A színészetet Berlinben tanulta, majd a Münchner Kammerspielenek lett állandó tagja, ahol öt éven keresztül szerepelt. Első filmje a Bűnös csókok (1999) címet viselte. Ezt követően szerepelt a Testvérszívók (2001), az Edukators (2004) és A bukás – Hitler utolsó napjai (2004) c. filmekben. Az elismerést és a hírnevet a Marc Rothemund rendezte Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel (2005) c. több nemzetközi díjjal is jutalmazott címszerepe hozta meg számára. Díjazta az Európai Filmakadémia és a Berlinale is, ez utóbbin vehette át az Ezüst Medve-díjat. A filmet jelölték Oscarra legjobb idegen nyelvű film kategóriában is. Egy évre rá Jiří Menzel Őfelsége pincére voltam c. vígjátékában láthatta a közönség, majd a 33 jelenet az életből c. lengyel-német koprodukcióban készült filmdrámában.

Julia, akinek a szülei ügyvédek, amellett, hogy rengeteget sportolt, zongorán is megtanult játszani. Saját bevallása szerint nem szeret a figyelem középpontjában sütkérezni, legalábbis ami a filmezést illeti, a művet tartja fontosnak, nem a színészek kilétét. Egy tehetséges színésznő ne mondjon ilyet!

Hozzáfűznivaló a jelenethez. A „Nagy Szakáll"-t alakító színészt Peter Gantzlernek hívják, dán származású, és húsz évvel lekörözi Juliát. Privát vélemény: hűvösek ezek az északi népek, hideg láng ég bennük, hiányzik belőlük az élet. Csak a munka, munka, munka...

Börtönszex, vagy valami hasonló. Helyszín: Mexikó. Szinopszis: rács mögött raboskodó hamvas mexikói lány rövidre szabott barna rakott szoknyában és fehér topban, atyai csókok homlokra, arcra, szájra, majd vad ölelések közepette előkerülő „titok” a combok közül… végül szex. Az öreg, potrohos törpe mohón döfködi a fiatal mexikói „chicát”, akár egy vén bakkecske, arcán sikolyszerű fintor, mint aki utoljára még jót cuclizik a friss, hegyi levegőből, aztán kimúlik a szerencsétlenje, ahogy a sors elrendelte. Szorít, gyúr, gyömöszöl, ledönti a hetyke mellű barnát az elmaradhatatlan asztalra – bár messze nem olyan spéci, mint Gazdag Dánéknál! –, aztán bumm, bumm és durr.

María Aura Boullosa echte művészcsalád sarja. Az 1982. szeptember 25-én Mexikóvárosban született színésznő Alejandro Aura és Carmen Boullosa lánya. Édesapja egyszerre volt költő, író, színész, televíziós műsorvezető, a kultúra lelkes támogatója, míg édesanyja Mexikó legjelesebb írója, költője, műszerzője, aki jelenleg New Yorkban él és dolgozik. Nagynénje, Marta Aura szintén színésznő – ő is játszott a filmben. A polgári család, a biztos háttér adott volt a kezdetektől fogva, így hamar megtalálta az utat a színház világa felé. Gyerekszínészkedett, később, már felnőttként folytatta a megkezdett pályát, és átnyergelt a filmvilágba is.

Erős nyitás rögtön. 2001-ben szerepelt az Alfonso Cuarón rendezte Anyádat is! c. Oscar-díjra jelölt filmben – legjobb eredeti forgatókönyv –, ahol Gael García Bernallal lezavartak egy gyors numerát. Ezután rövidfilmek sora következett, tévésorozatok, szappanoperák, és természetesen mozifilmek. Változatos lista mindenesetre. Néhány filmje: Vad angyalok (2007), Conozca la cabeza de Juan Pérez (2008), Arráncame la vida (2008), Pastorela (2011).

Színházi szerepeit illetően az egyik utolsó darab, amelyben szerepelt, Arthur Miller Édes fiaim c. drámája, de játszott Jean Genet A cselédek c. darabjában is.

Fivérét Juannak hívják, állt már modellt az Esquire magazin latin-amerikai változatának, és egyéb magazinok címlapjain is pózolt, bár igyekezett csak sejtetni, mint megmutatni a pőre valóságot.

Az El garabato c. filmből másodszor mazsoláztunk. Előző alkalommal az ugyancsak mexikói Marina Ávila meztelenkedett romantikusabb körülmények között, de a két „chica mexicana” közül María viszi el a pálmát, legalábbis nálam. A vén bak neve pedig merüljön a habok mélyére, emlékeiben a formás Maríával, akivel volt szerencséje „behatóbban” is megismerkedni.

A végén küldjük üdvözletünket a Mexikói Egyesült Államokba: ¡Hola!