Erotika a filmekben

Egy bejegyzés Ázsia-rajongóknak, kiváltképpen Japán-imádóknak. Aki jártasan mozog a távol-keleti kultúrában, ezen belül a film világában, annak ismerősen cseng a fogalom, „rózsaszín” vagy „pink” film, azaz „pinku eiga”. A pink film a nyugati ember számára szoftpornóként fordítható le, bár a fogalom távolról sem helyes, de jobbat még nem talált ki senki. A hatvanas években kezdte meg térhódítását, de eleinte, köszönhetően az akkori cenzúrának, a mai értelemben vett erotikus és pornográf műfajtól mérföldekre állt. Jellemzői a kis költségvetés, az egyórás hosszúság, gyors ütemben forgatják le őket, és bizonyos mennyiségű szexet is becsempésznek a filmbe. A mai poszt ebből az idegen környezetből merít.

A férfi, a nő és a fal hármasából a középső Aoi Sora, ez a pöttömnyi, mindösszesen százötvenöt centiméter magas japán színésznő, aki 1983. november 11-én született Tokióban. A neve jelentése „kék égbolt”, és akinek még nem világos, a formás japán hölgyben egyszerre tisztelhetünk egy klasszikus értelemben vett pornószínésznőt, aki időnként komolyabb műfajra vált, feltűnik egy-egy horrorfilmben, romantikus vígjátékban, thrillerben, vagy éppen egy ilyen rózsaszín műremekben. Aktmodellként kezdte a pályafutását, majd átnyergelt a keményebb műfajra, a pornózásra, ahol tisztességes karriert futott be. Az első fotózásra tizenegy éve került sor, a következő év nyarán pedig az első filmezésre. Az első pink filmjét 2004-ben forgatta, nyomban kapott is érte egy díjat a Pink Grand Prix-n legjobb új színésznő kategóriában.

Filmjei: Tsumugi (2004), Tomoshibi / Love Twisted (2004), Nama-natsu / Raw Summer (2005), Kikareta onna no mirareta yoru / Man, Woman and the Wall (2006), Hormones (2008), Big Tits Zombie (2010), Revenge: A Love Story (2010), Evil Nurse 2 (2011).

Mielőtt Aoi Sorává – anglománoknál Sora Aoivá – vált volna, középiskolába járt, és a tanulás mellett bárban, pizzériaban dolgozott, és tanári pályáról álmodott. Szeret táncolni, biliárdozni, filmeket nézni és rajzolni. Valamit a magánéletéről is. Több mint két éven át együtt élt egy japán komikussal, a kapcsolatuk 2009-ben ért véget.

A jelenetek sokasága. Az egyikben enyhe manga és anime utóíz – ez ugrott be először, amikor a kis japó maga alá gyűrte az ugyancsak kis japó lányt, majd meg is kötözte a rend kedvéért, nehogy elszökjön a szemtelenje, végül a száját is betömte. Milyen rendes! Más világ, más kultúra, más beidegződések.

Szőke svéd sötét kiadásban, kék szemekkel, testhez tapadó sárga-fekete latex overallban, amelytől meg is szabadul hirtelenjében, a tűsarkú csizma azért marad, majd fel a lóra, és gyí, te csődör! A mellek villantanak a félhomályban, a mellbimbók beintenek egyet. A csillogó latexba bújtatott vádlikon lassan végigsiklik a kamera, épp jókor érkezik célba, az arc kéjmámorban úszik, visszafojtott gyönyörsikolyokat is becsempésznek a végére, és a rakéta kilő, indulás! A jelenet attól válik teljessé, hogy Leonard Cohen „Hallelujah” c. dala cincog a háttérben, és hát, igen, halleluja, feleim!

Névjegykártya

Név: Malin Maria Åkerman

Születési idő: 1978. május 12.

Születési hely: Stockholm, Svédország

Nemzetiség / Származás: svéd szülők gyermeke, de kétéves korától Kanadában nevelkedett.

Paraméterek: 171 cm magas, kék szem, szőke hajkorona.

Filmjei: A bolygó neve – Föld (1997), Koponyák (2000), Titkos társaság (2002), Kalandférgek (2004), A visszatérés (2005), A gyerekesek (2007), Agyő, nagy Ő! (2007), Kutyakomédia (2007), 27 idegen igen (2008), Nász-ajánlat (2009), Páros mellékhatás (2009), Watchmen: Az őrzők (2009), A Bang Bang Klub (2010), Romantikus lelkek (2010), Catch .44 (2011) – természetesen messze nem teljes a lista.

Megjegyzés: szülei elváltak, édesapja visszaköltözött Svédországba, kamaszkorától modellkedett, miközben elhatározta, hogy gyerekpszichológus lesz, mivel felemásra sikeredett a gyerekkora, egy évet járt a York Egyetemre Torontóban, hogy lemorzsolódjon végül, majd Los Angelesbe költözzön, és egyengesse az addigra már beindult filmes karrierjét. Öt éve házas – férje egy olasz zenész –, és a színészkedés mellett énekel is.

Kanadai, aki svéd? Fordítva? Ennél svédebb nehezen lehet valaki – vikingek leszármazottja. Hogy belül ki – mi? – lakozik, már egy másik kérdés.