Erotika a filmekben

Börtönszex, vagy valami hasonló. Helyszín: Mexikó. Szinopszis: rács mögött raboskodó hamvas mexikói lány rövidre szabott barna rakott szoknyában és fehér topban, atyai csókok homlokra, arcra, szájra, majd vad ölelések közepette előkerülő „titok” a combok közül… végül szex. Az öreg, potrohos törpe mohón döfködi a fiatal mexikói „chicát”, akár egy vén bakkecske, arcán sikolyszerű fintor, mint aki utoljára még jót cuclizik a friss, hegyi levegőből, aztán kimúlik a szerencsétlenje, ahogy a sors elrendelte. Szorít, gyúr, gyömöszöl, ledönti a hetyke mellű barnát az elmaradhatatlan asztalra – bár messze nem olyan spéci, mint Gazdag Dánéknál! –, aztán bumm, bumm és durr.

María Aura Boullosa echte művészcsalád sarja. Az 1982. szeptember 25-én Mexikóvárosban született színésznő Alejandro Aura és Carmen Boullosa lánya. Édesapja egyszerre volt költő, író, színész, televíziós műsorvezető, a kultúra lelkes támogatója, míg édesanyja Mexikó legjelesebb írója, költője, műszerzője, aki jelenleg New Yorkban él és dolgozik. Nagynénje, Marta Aura szintén színésznő – ő is játszott a filmben. A polgári család, a biztos háttér adott volt a kezdetektől fogva, így hamar megtalálta az utat a színház világa felé. Gyerekszínészkedett, később, már felnőttként folytatta a megkezdett pályát, és átnyergelt a filmvilágba is.

Erős nyitás rögtön. 2001-ben szerepelt az Alfonso Cuarón rendezte Anyádat is! c. Oscar-díjra jelölt filmben – legjobb eredeti forgatókönyv –, ahol Gael García Bernallal lezavartak egy gyors numerát. Ezután rövidfilmek sora következett, tévésorozatok, szappanoperák, és természetesen mozifilmek. Változatos lista mindenesetre. Néhány filmje: Vad angyalok (2007), Conozca la cabeza de Juan Pérez (2008), Arráncame la vida (2008), Pastorela (2011).

Színházi szerepeit illetően az egyik utolsó darab, amelyben szerepelt, Arthur Miller Édes fiaim c. drámája, de játszott Jean Genet A cselédek c. darabjában is.

Fivérét Juannak hívják, állt már modellt az Esquire magazin latin-amerikai változatának, és egyéb magazinok címlapjain is pózolt, bár igyekezett csak sejtetni, mint megmutatni a pőre valóságot.

Az El garabato c. filmből másodszor mazsoláztunk. Előző alkalommal az ugyancsak mexikói Marina Ávila meztelenkedett romantikusabb körülmények között, de a két „chica mexicana” közül María viszi el a pálmát, legalábbis nálam. A vén bak neve pedig merüljön a habok mélyére, emlékeiben a formás Maríával, akivel volt szerencséje „behatóbban” is megismerkedni.

A végén küldjük üdvözletünket a Mexikói Egyesült Államokba: ¡Hola!

Újabb időutazásban lesz részünk, de most nem repülünk vissza egészen a távoli ókorba, csak éppen „ide”, a közelmúltba, a huszadik század kellős közepére, amikor is lángba borult az egész világ, összecsaptak a fejünk fölött Nyugat és Kelet hatalomtól és egyéb mákonytól megrészegült despotikus uralkodói - Sztálin, Hitler és a többiek.

A történet kábé a szokásos, elcsépelt világháborús sztori: a Harmadik Birodalom megszállta „Fransziaország”-ot, és a szerencsétlen, kiszolgáltatott nép próbál alkalmazkodni a helyzethez – aktuálpolitikát folytat. A helyszín Villeneuve, egy fiktív falu a francia-német határ közelében, a Jura-vidéken. Az aktorok Hortense és Heinrich – gyönyörű párosítás ez a két szép név –, akik hevesen egymásnak esnek a hadászati térképek közepette a kőkemény asztalon, és hitelesebb németet elképzelni sem lehet, mint ezt a szőke Szigfridet, aki kedvére csemegézik a lángvörös hajú, aranykereszttel és egyéb ékszerekkel feldíszített „franszia” femme testéből. Íme, a kulcs a népek közt dúló ellentétre és gyűlöletre, avagy a szerelem és a vágy minden akadályt legyőz.

A klip női szereplője Audrey Fleurot, aki, ha minden igaz, Párizsban született 1977. január 1-jén. (Ennek valószínűsége mindenesetre kétséges, csupán az évszám tűnik biztosnak.) Lyonban végezte el a színészképzőt, majd rövidfilmekkel és televíziós sorozatokkal nyitotta filmes karrierjét. Ezeket tévéfilmekben vállalt kisebb szerepek követték, idővel mozifilmekben is fel-feltünedezett. Filmjei: A birodalom visszavár (2007), Francia új világ (2008), A királynő és a bíboros (2009), és a két legismertebb, az Éjfélkor Párizsban – rendezte Woody Allen – és az Életrevalók, amelyek tavaly kerültek moziba. A filmes szerepek mellett színházi darabokban is fellép, és bár ismeretlen a neve mifelénk, hazájában cseppet sem mellőzött színésznő.

Az Un village français egy 2009 óta sugárzott televíziós sorozat, mely a negyedek évadját futja az egyik francia állami csatornán, Audrey Fleurot pedig, talán a lángvörös haja miatt, Isabelle Huppert-t juttatja eszembe.

A jelenethez: néhány megjegyzés a végére. Tetszenek a vörösre lakkozott körmei a „franszia” kisasszonynak, a negyvenes évekbeli harisnyája a halványrózsaszínű kombinével megbolondítva, a szürke kosztüm és a zöld blúz passzol a kék szeméhez, és egészen vérpezsdítő, ahogy átadja magát a gyűlölt boche-nak.

Utolsó bekezdés gyanánt. Hogy hívják a barbár agresszort, aki örömét leli a művelt francia hölgyben? Richard Sammel. Vive la France!

Hogyan dugnak a dánok? Hát, így! A környezet totál kék, a nagy kékségben szürke alakok és tárgyak, hiperrealisztikus miliő, sivár iroda északi módi szerint berendezve, és persze telepakolva hasznos és fontos cuccokkal. Odakint ramaty idő honol, zugivásra csábít a behavazott dán táj. Helyette más történik: csábítás dán módra. Rávezetésképpen zutty le a „főfőnök” lábai elé - aki nem is „főfőnök” valójában, csak egy szerencsétlen, állástalan színész -, majd, miután áll a „főfőnök”, szoknya fel, harisnya le, derékszögben kivitelezett ráhajlás a szakszerűen beállított asztalra, gyorsan lezavart numera, amúgy „csődör meghágja a kancát”-stílusban… és vége. Mindez Lars von Trier rendezésében, akinek ez volt az első vígjátéka.


A mai poszt alanya, a dán szöszke, avagy szöszke dán, Iben Hjejle 1971. március 22-én látta meg a napvilágot a dán fővárosban, Koppenhágában. Pályafutása a Nøgen címet viselő rövidfilmmel indult kereken húsz éve. Első egész estét betöltő filmje a Dokknegyed (1996). Ezt a több díjjal is jutalmazott Mifune utolsó dala (1999) követte - remek film, aki dán humorra vágyik, kötelező darab -, egy évre rá pedig amerikai produkcióban is láthatta a közönség, a Pop, csajok satöbbiben John Cusack barátnőjeként. Ebben az évben még szerepelt a Gengszterek fogadója c. akció-vígjátékban egy fergeteges skandináv színészgárda társaságában. A magyar közönség számára ismerős filmekben is feltűnt, mint például az Öregfiúk új verdákban (2002), Édes álmok (2003), Inkasszó (2004), Főfőnök (2006), Ellenállók (2008), Chéri – Egy kurtizán szerelme (2009). Emellett sorozatokban is játszott, és európai színésznő lévén színházi szerepeket is vállal. Kijelenthető, Iben Hjejle Dánia legismertebb színésznőinek egyike, ha ugyan nem a legismertebb és legelismertebb. Ki jöhet még szóba? Scarlett Johansson?
Ami a magánéletét illeti. Egy William nevű, tizenhárom éves fiú édesanyja - az apa Emil de Waal, dán zenész. Iben és Emil három éven keresztül alkottak házaspárt 1999-ig. Ezután Casper Christensennel, dán komikussal élt együtt tizenegy évig, egészen a tavalyi évig, amikor is szakítottak. Öt közös filmet forgattak, valószínűleg az elsőben, egy vígjátéksorozatban jöhettek össze.

Érdekességek róla. Peter Jacksonnak, A Gyűrűk Ura c. trilógia rendezőjenek azért mondott nemet, mert nem szeretett volna túl sokáig távol maradni a családjától és az otthonától, színészideálja pedig Max von Sydow.
A végére pedig a szokásos találós. Ki a dán „csődör” a filmben? Jens Albinus, aki elég esetlenül hágja meg a dán „kancát”. Nos, igen, ennyi.

Menyasszonyi ruhapróba hófehér kivitelben, majd lassú emelkedés a medencéből türkiz bikiniben. Ezt követően romantikus összeborulás a szitáló esőben, a ruha csuromvizes, a comb villan, a mellek dagadnak a lenge és lucskos öltözék alatt. Később hosszú, csupasz lábak a reflektorban, hófehér fehérnemű felül, aláfestésként romantikus melódia. Ezt szieszta váltja az ágyban, majd szieszta az ágyban még egyszer, a zene pedig, ha lehet, még romantikusabb. Újabb ágyjelenet szex után vagy előtt, és az öreg kecske megvilágosodása – a felszarvazás ténye bizonyított. Ezután ruha fel, ébredés patyolatfehérben, egybekötve vértócsában úszó hullával, nyomok eltüntetése a tenger partján, véres ruha le, végül emlékezés a boldog múltra.

Íme, a mai olasz menü. Akit ajánlunk és tálalunk - Manuela Arcuri, klasszikus olasz szépség gesztenyebarna hajkoronával, tüzes barna szempárral, húsos ajkakkal, és az elmaradhatatlan, hatalmas keblekkel, ahogy az a napsütötte délen dukál.
Manuela Arcuri 1977. január 8-án született abban az Anagni nevezetű olasz kisvárosban, amely alig hetven kilométerre fekszik az olasz fővárostól, Rómától, és ez a bőséges történelmi múlttal rendelkező városka három pápát is adott a világnak. Gyerekkorát a közeli Latinában töltötte, a majd’ százhúszezres városban Lazio régióban, ahol akár Tiziano Ferróval is találkozhatott, aki e város szülötte. A középiskola elvégzése után színművészetire jelentkezett, végül szociológiát tanult az egyetemen, miközben tizenöt évesen már modellkedett.

Első szerepét 1995-ben kapta egy szappanoperában. Idővel felfedezték maguknak a tévéfilmek rendezői, majd néhány mozifilmben is feltűnt. Filmjei: Őrült Johanna (2001), címszerep az Imperia, a híres kurtizán c. tévéfilmben (2005), egy évvel később a Tisztelet kérdése c. filmben játszott, a Mogli a pezzi pedig egy négy részből álló tv-sorozat. Színházi szerepeinek száma három. A sanremói dalfesztivált tíz évvel ezelőtt vezette, különböző show-műsorok háziasszonya, és az olasz bulvárlapok kedvence. Oka? Járt az AS Roma csapatkapitányával, Francesco Tottival, a 2004-es athéni olimpia kardvívó bajnokával, Aldo Montanóval - Nemcsik Zsoltot győzte le a döntőben -, Francesco Cocóval, aki ugyancsak a labdát kergette egykor… és lehetne folytatni a sort.
A rétestészta hosszúságúra sikeredett videóból ugyan hiányzik a profán szex, de van mit csodálni, kellő mértékben el lehet merülni. Zárásként pedig, akit érdekel, Manuela paraméterei: 174-65-97-67-99. Una bella ragazza! Vigyázat! Óvatosan a merüléssel!