Erotika a filmekben

A következő poszt valójában két részből fog állni, ugyanis Courteney Coxra a kelleténél hosszabb időt áldozok, magyarázattal pedig nem szolgálok. Vajon kinek szentel hosszabb időt bárki a világon?
Nos, Courteney valahol az amerikai délen látta meg a napvilágot, történetesen Alabama állam legnépesebb városában, Birminghamben, éspedig elég régen ahhoz, hogy a fiatalabb kortársak lemilfezhessék, közben azért nyugtázhassák, tolnák, mint a kétkerekűt, ha épp kereket lehetne vele oldani. Mivel gavallér vagyok a javából, és mellesleg túl egy bizonyos korhatáron - mások a kódolt reflexek -, biccentéssel konstatálom, hogy „jó nő” ez a hollófekete hajú, kék szemű miss - avagy ex-mistress.
Életpálya, kezdetek. Courteney rebellis lány volt kamaszkorában, a középiskolában ennek ellensúlyozására úszott, teniszezett, és persze pomponlányként buzdította a fiúkat a sportpályák oldalvonalainak túlpartjáról. Elkényeztetett úrilánynak nevelték, amolyan „papa kedvencé”-nek, nem véletlenül, hiszen gazdag szülőkkel áldotta meg a sors, a szülők azonban tíz éves korában elváltak. Később építészetet tanult az USA fővárosában, Washingtonban, a tanulmányait viszont megszakította, és sosem szerzett diplomát, mert közbeszólt a modellkarrier és a színészet.

Húszévesen táncolt Bruce Springsteen egyik klipjében, ezzel tűnik fel először. Egy év múlva, 1985-ben ő az első nő az amerikai televíziózás történelmében, aki kiejti azt a szót, hogy „menstruáció”, mindezt egy tamponreklámban.
Akit érdekel a folytatás, olvassa el a következő posztot is.
Ugrás a mába, illetve a közeli múltba. Néhány szót a jelenetről, és egyebekről.
A Dirt: A hetilap c. televíziós sorozat két évad erejéig húzta, utána eltakarították a színről, mert gyengén teljesített. A sorozatban Courteney egy szenzációhajhász hetilap szerkesztőjét alakította, és ez túl kevésnek bizonyult a folytatáshoz. A sorozat elkészítésében a Coquette Productions-nek is benne volt a keze, annak a produkciós irodának, amelyet Courteney Cox a volt férjével, David Arquette-tel alapított és működtetett.
Ebből a sorozatból láthattok most egy jelenetet. A szereposztás: a poszt alanya, partnere pedig az a Josh Stewart, aki tizenhárom évvel fiatalabb női színésztársánál.
Megjegyzés: ugyan ki ne szeretne elkapni egy jó nőt hátulról, azt’ leteremteni, lenyomni az asztalra, és meghágni, mint mén a kancát? A háttérmozi pedig nem szükségeltetik, teljesen felesleges, az elektromos áram pazarlása - éljünk zölden és költségtakarékosan!

Fehér combok következnek. Ugyanis Elisabeth Shue hófehér combjai, és egyéb kellemes ívű domborulatai játsszák a főszerepet a mai posztban.

Elisabeth Shue 1963-ban született az amerikai Delaware állam Wilmington nevezetű városában egy cseppet sem szegény családban, és az ősei már akkor jelen voltak Amerikában, amikor még azt sem tudta a világ, mi fán terem az Amerikai Egyesült Államok.

A New Jerseyben nevelkedett lány színésznőnek készült. Azonban eminens diákként felvették a Harvardra - amelyet végül csak az ezredfordulón fejezett be, már mint befutott hollywoodi színésznő, zsebében egy Oscar-jelöléssel, amelyet véleményem szerint kevésbé tudott kamatoztatni, mint azt remélni lehetett volna -, de a csábítás, amelyet a színészet jelentett, erősebbnek bizonyult. Olyan filmekkel tűnt fel a filmvásznon a kezdetekkor, mint például a Karate kölyök, vagy a Vissza a jövőbe második és harmadik epizódja, de a nevét akkor kezdték megjegyezni világszerte, amikor szerepet kapott Tom Cruise oldalán a Koktélban.

Az igazi áttörést, és egyben szakmai elismerést viszont a Las Vegas, végállomás c. filmben nyújtott pazar játéka hozta meg számára, amelyben a női főszerep megformálásáért 1996-ban felterjesztették Oscar-díjra, ahogy filmbeli partnerét, Nicolas Cage-et is, aki meg is kapta a szobrot, nem érdemtelenül.

Ő lecsúszott a díjról, a filmet pedig néhány érdekesnek ígérkező próbálkozás követte, mint Az Angyal, az Árnyék nélkül, vagy a Palmetto, amelyből a mai jelenetet is választottuk.

A filmet a német Volker Schlöndorff rendezte, akinek nem ez a film jelentette élete remekművét. (Ő vitte filmre többek között Günter Grass A bádogdob c. regényét is.)

A film egyébként nem olyan rossz, mint amilyennek az imdb 5.8-es értékelése után gondolhatnánk. Elisabeth Shue, Woody Harrelson és Gina Gershon hármasa épp elég garanciát jelent, hogy ne nyomjon el bennünket az álom. A történet nem túl eredeti, amolyan krimi-thriller keverék, talán nem is untatnék vele senkit.

Ami a lényeg e blog számára, az Elisabeth Shue és Woody Harrelson találkozása valami vidéki bungallóban, ahol is a nemrégen szabadlábra helyezett újságírót alakító Woody Harrelson nem bír ellenállni a nem kevés erotikus kisugárzással rendelkező Elisabeth Shue-nak, aki behálózza őt, mint pók a szerencsétlen áldozatát a szoba mennyezeti sarkában.

Érdekesség, hogy meztelenkedésnek se híre, se hamva, de mégis izzik a levegő a jelenetben. Részemről ez erotika, és azt hiszem, Woody helyében én sem álltam volna ellen.

Az amerikai színésznő a 24-ből ismerős a legtöbb sorozatkedvelőnek, de számtalan más produkcióban is feltűnt, egy-egy kisebb szerep kedvéért. Ennek ellenére még nem jegyeznek nála meztelen jelenetet, s bár ebben a részletben igazából csupasz a felső teste a vágások úgy vannak megoldva, hogy ne lássuk a mellét. 

Az egyik legjobb nő az amerikai tömegfilmiparban, pedig sokszor kemény bírálatokat kap munkája. Jó volna már látni egyszer igazán meztelenül a vásznon, de valahogy nem jön össze. Az utolsó vígjátékában viszont jól teljesít, s talán azt sem bánjuk, hogy még mindig maradt rajta ruha!