Erotika a filmekben

Egy bejegyzés Ázsia-rajongóknak, kiváltképpen Japán-imádóknak. Aki jártasan mozog a távol-keleti kultúrában, ezen belül a film világában, annak ismerősen cseng a fogalom, „rózsaszín” vagy „pink” film, azaz „pinku eiga”. A pink film a nyugati ember számára szoftpornóként fordítható le, bár a fogalom távolról sem helyes, de jobbat még nem talált ki senki. A hatvanas években kezdte meg térhódítását, de eleinte, köszönhetően az akkori cenzúrának, a mai értelemben vett erotikus és pornográf műfajtól mérföldekre állt. Jellemzői a kis költségvetés, az egyórás hosszúság, gyors ütemben forgatják le őket, és bizonyos mennyiségű szexet is becsempésznek a filmbe. A mai poszt ebből az idegen környezetből merít.

A férfi, a nő és a fal hármasából a középső Aoi Sora, ez a pöttömnyi, mindösszesen százötvenöt centiméter magas japán színésznő, aki 1983. november 11-én született Tokióban. A neve jelentése „kék égbolt”, és akinek még nem világos, a formás japán hölgyben egyszerre tisztelhetünk egy klasszikus értelemben vett pornószínésznőt, aki időnként komolyabb műfajra vált, feltűnik egy-egy horrorfilmben, romantikus vígjátékban, thrillerben, vagy éppen egy ilyen rózsaszín műremekben. Aktmodellként kezdte a pályafutását, majd átnyergelt a keményebb műfajra, a pornózásra, ahol tisztességes karriert futott be. Az első fotózásra tizenegy éve került sor, a következő év nyarán pedig az első filmezésre. Az első pink filmjét 2004-ben forgatta, nyomban kapott is érte egy díjat a Pink Grand Prix-n legjobb új színésznő kategóriában.

Filmjei: Tsumugi (2004), Tomoshibi / Love Twisted (2004), Nama-natsu / Raw Summer (2005), Kikareta onna no mirareta yoru / Man, Woman and the Wall (2006), Hormones (2008), Big Tits Zombie (2010), Revenge: A Love Story (2010), Evil Nurse 2 (2011).

Mielőtt Aoi Sorává – anglománoknál Sora Aoivá – vált volna, középiskolába járt, és a tanulás mellett bárban, pizzériaban dolgozott, és tanári pályáról álmodott. Szeret táncolni, biliárdozni, filmeket nézni és rajzolni. Valamit a magánéletéről is. Több mint két éven át együtt élt egy japán komikussal, a kapcsolatuk 2009-ben ért véget.

A jelenetek sokasága. Az egyikben enyhe manga és anime utóíz – ez ugrott be először, amikor a kis japó maga alá gyűrte az ugyancsak kis japó lányt, majd meg is kötözte a rend kedvéért, nehogy elszökjön a szemtelenje, végül a száját is betömte. Milyen rendes! Más világ, más kultúra, más beidegződések.

A hölgy harminc, de ennek ellenére sokak szerint már túl van karrierje legnagyobb szerepén. Akár igaz lehet a fenti állítás, hiszen a Bábelben ő alakította Chieko Wataya szerepét, s tette ezt annyira életszerűen, hogy Oscarra is jelölték érte. A karaktere ugyan ott sem volt egyszerű, de úgy látszik, ilyen fiatalon is megbirkózott vele.

A most következő részletből pedig azt is megtudhatjátok, a későbbiekben ugyancsak bátor szerepeket vállalat, s nem fél testének rejtelmeit sem megmutatni. Egy érdekes, erotikus és kiválóan rendezett jelent következik, amely a hasonló darabok nagy mesternőjéhez, Isabel Coixethez kapcsolódik. A rendezőnek köszönhetően már több csinos színésznőt láthattunk meztelenül, s mivel a szexualitás témája minden filmjében nagy szerepet kap, nem volt ez másként ebben az esetben sem.

A férfi szereplő Sergi López a thrillerben, amely ugyan nem a rendező legjobb munkája, de a történet miatt mindenképp érdemes megnézni a mozit. Sőt talán azért is, mert valakinek bejön Rinko színészi játéka. 

A japán színésznő pályafutása nem minden esetben volt emelkedőnek nevezhető, sőt a 2000-es évek elején komoly problémákkal kellett szembenéznie, de visszatért, s ma már újra játszik. Szépségét mi még egy fiatalabb alkotásában csodáljuk meg, ahol amatőr pornófilmekhez hasonló szögből veszik először a jelenetet, amely kicsit másabb hangulatot kölcsönöz a részletnek.