Erotika a filmekben

Újabb időutazásban lesz részünk, de most nem repülünk vissza egészen a távoli ókorba, csak éppen „ide”, a közelmúltba, a huszadik század kellős közepére, amikor is lángba borult az egész világ, összecsaptak a fejünk fölött Nyugat és Kelet hatalomtól és egyéb mákonytól megrészegült despotikus uralkodói - Sztálin, Hitler és a többiek.

A történet kábé a szokásos, elcsépelt világháborús sztori: a Harmadik Birodalom megszállta „Fransziaország”-ot, és a szerencsétlen, kiszolgáltatott nép próbál alkalmazkodni a helyzethez – aktuálpolitikát folytat. A helyszín Villeneuve, egy fiktív falu a francia-német határ közelében, a Jura-vidéken. Az aktorok Hortense és Heinrich – gyönyörű párosítás ez a két szép név –, akik hevesen egymásnak esnek a hadászati térképek közepette a kőkemény asztalon, és hitelesebb németet elképzelni sem lehet, mint ezt a szőke Szigfridet, aki kedvére csemegézik a lángvörös hajú, aranykereszttel és egyéb ékszerekkel feldíszített „franszia” femme testéből. Íme, a kulcs a népek közt dúló ellentétre és gyűlöletre, avagy a szerelem és a vágy minden akadályt legyőz.

A klip női szereplője Audrey Fleurot, aki, ha minden igaz, Párizsban született 1977. január 1-jén. (Ennek valószínűsége mindenesetre kétséges, csupán az évszám tűnik biztosnak.) Lyonban végezte el a színészképzőt, majd rövidfilmekkel és televíziós sorozatokkal nyitotta filmes karrierjét. Ezeket tévéfilmekben vállalt kisebb szerepek követték, idővel mozifilmekben is fel-feltünedezett. Filmjei: A birodalom visszavár (2007), Francia új világ (2008), A királynő és a bíboros (2009), és a két legismertebb, az Éjfélkor Párizsban – rendezte Woody Allen – és az Életrevalók, amelyek tavaly kerültek moziba. A filmes szerepek mellett színházi darabokban is fellép, és bár ismeretlen a neve mifelénk, hazájában cseppet sem mellőzött színésznő.

Az Un village français egy 2009 óta sugárzott televíziós sorozat, mely a negyedek évadját futja az egyik francia állami csatornán, Audrey Fleurot pedig, talán a lángvörös haja miatt, Isabelle Huppert-t juttatja eszembe.

A jelenethez: néhány megjegyzés a végére. Tetszenek a vörösre lakkozott körmei a „franszia” kisasszonynak, a negyvenes évekbeli harisnyája a halványrózsaszínű kombinével megbolondítva, a szürke kosztüm és a zöld blúz passzol a kék szeméhez, és egészen vérpezsdítő, ahogy átadja magát a gyűlölt boche-nak.

Utolsó bekezdés gyanánt. Hogy hívják a barbár agresszort, aki örömét leli a művelt francia hölgyben? Richard Sammel. Vive la France!