Erotika a filmekben

Rövid bejegyzés egy görög színésznőről, akiről csak minimális információt lehet találni az interneten. Ő az első görög, akinek bejegyzést szentelünk a blog felületén.

Marina Kalogirou 1978-ban született Athénban. A színészmesterséget szülővárosában tanulta ki, míg tánctudását Londonban fejlesztette tovább. 1996 óta látható színházban, illetve tévé- és mozifilmekben.

Filmjei: Logo timis (1996), Eroica (1999), Athoos i enohos (2000), Avrio tha 'nai arga (2002), Erotas, opos erimos (2003), Csábító fűszer (2003), Tévelygők (2004), 10i entoli (2005), Oi magisses tis Smirnis (2005), Ellie Lambeti: I teleutaia parastasi (2006), Kala krymmena mystika, Athanasia (2008), Dos (2011).

A videóhoz némi adalék. A rendező minden bizonnyal odavan a zöld színért, ezért játszadozott a zöld árnyalataival ebben a jelenetben – lásd kanapé és hálózsák kombinációja. A hempergés pedig felér egy tornamutatvánnyal, főleg az emelős rész. Ha ez az előjáték, akkor vajon milyen lehet, amikor ténylegesen szeretkeznek?

Léa sztriptíztáncosnő. Még akkor is, ha ebből a jelenetből nem derül ki. Szülővárosában, Le Havre-ban él Alzheimer-kóros nagyanyjával, akiről ő gondoskodik, ami teljes napjait kitölti. Pénzhez úgy jut, hogy esténként pincérnőként dolgozik. Párizsba szeretne költözni, patinás egyetemre járni, izgalmasabb életet élni. Az élet úgy hozza, hogy adódik lehetőség – Párizs a kapuban! Csakhogy! Mi legyen a beteg nagymamával? Dugjuk be egy klassz idősek otthonába, ami nagyon drága, nagyi biztosan ellesz ott magának. De honnan szerezzünk akkora összeget, hogy fedezhessük a költségeket? Nosza, álljunk be rúdtánsosnak! Zseniális ötlet! Ennyi a film története, Léa Arnauld-t pedig Anne Azoulay alakítja, aki mellesleg a film forgatókönyvét is írta harmadmagával.

Anne Azoulay, francia színésznő Párizsban született 1978. március 23-án. Színészi – filmes – pályafutását egy tizennégy perces rövidfilmmel kezdte 1995-ben, mely a Les sables címet viselte. Ezt további rövidfilmek, televíziós sorozatok, valamint tévéfilmek követték. Első mozifilmje 1998-ra datálódik.

Néhány filmje: Entre terre et mer (1997), Loin du front (1998), Les semailles et les moissons (2001), La boîte noire (2002), Adieu pays (2003), 3 garçons, 1 fille, 2 mariages (2004), Doktor Nagyfőnök (2005), La forêt du monde (2007), Reporters (2009), Suite parlée (2010), L'exercice de l'État (2011), Léa (2011).

Jelenet és konklúzió. A Léát kóstolgató férfi filmbeli szerepe szerint pincér, neve szokás szerint vesszen a homályos ködbe. Piros bugyihoz szürke zokni, Léa – Anne – pedig sztriptíztáncosnőnek elég vézna, csont és bőr szegény lány. Mindez persze privát vélemény, amelyet most megosztottam veletek. Ízlések és pofonok.

Egy bejegyzés Ázsia-rajongóknak, kiváltképpen Japán-imádóknak. Aki jártasan mozog a távol-keleti kultúrában, ezen belül a film világában, annak ismerősen cseng a fogalom, „rózsaszín” vagy „pink” film, azaz „pinku eiga”. A pink film a nyugati ember számára szoftpornóként fordítható le, bár a fogalom távolról sem helyes, de jobbat még nem talált ki senki. A hatvanas években kezdte meg térhódítását, de eleinte, köszönhetően az akkori cenzúrának, a mai értelemben vett erotikus és pornográf műfajtól mérföldekre állt. Jellemzői a kis költségvetés, az egyórás hosszúság, gyors ütemben forgatják le őket, és bizonyos mennyiségű szexet is becsempésznek a filmbe. A mai poszt ebből az idegen környezetből merít.

A férfi, a nő és a fal hármasából a középső Aoi Sora, ez a pöttömnyi, mindösszesen százötvenöt centiméter magas japán színésznő, aki 1983. november 11-én született Tokióban. A neve jelentése „kék égbolt”, és akinek még nem világos, a formás japán hölgyben egyszerre tisztelhetünk egy klasszikus értelemben vett pornószínésznőt, aki időnként komolyabb műfajra vált, feltűnik egy-egy horrorfilmben, romantikus vígjátékban, thrillerben, vagy éppen egy ilyen rózsaszín műremekben. Aktmodellként kezdte a pályafutását, majd átnyergelt a keményebb műfajra, a pornózásra, ahol tisztességes karriert futott be. Az első fotózásra tizenegy éve került sor, a következő év nyarán pedig az első filmezésre. Az első pink filmjét 2004-ben forgatta, nyomban kapott is érte egy díjat a Pink Grand Prix-n legjobb új színésznő kategóriában.

Filmjei: Tsumugi (2004), Tomoshibi / Love Twisted (2004), Nama-natsu / Raw Summer (2005), Kikareta onna no mirareta yoru / Man, Woman and the Wall (2006), Hormones (2008), Big Tits Zombie (2010), Revenge: A Love Story (2010), Evil Nurse 2 (2011).

Mielőtt Aoi Sorává – anglománoknál Sora Aoivá – vált volna, középiskolába járt, és a tanulás mellett bárban, pizzériaban dolgozott, és tanári pályáról álmodott. Szeret táncolni, biliárdozni, filmeket nézni és rajzolni. Valamit a magánéletéről is. Több mint két éven át együtt élt egy japán komikussal, a kapcsolatuk 2009-ben ért véget.

A jelenetek sokasága. Az egyikben enyhe manga és anime utóíz – ez ugrott be először, amikor a kis japó maga alá gyűrte az ugyancsak kis japó lányt, majd meg is kötözte a rend kedvéért, nehogy elszökjön a szemtelenje, végül a száját is betömte. Milyen rendes! Más világ, más kultúra, más beidegződések.

Újabb vöröske a placcon. Vagy inkább szőke? Ki keres, az talál, szex a könyvtárban különböző helyzetekben, ha már a helyzet úgy hozta. A mellek nem gigásziak, bár nem is lapos az a hasfal, van mit fogni – ebben az esetben.

Névjegykártya

Név: Emilia Lydia Rose Fox

Születési idő: 1974. július 31.

Születési hely: London, Anglia, Egyesült Királyság

Nemzetiség / Származás: angol

Paraméterek: 168 cm magas, szeme barna, haja eredetileg szőke, időnként vörösre festett.

Filmjei: Büszkeség és balítélet (1995), Copperfield Dávid (1999), A zongorista (2002), Lélekszakadva (2002), A néma szemtanú (2004-), Tigris a hóban (2005), Visszajáró pénz (2006), Dorian Gray (2009), Merlin kalandjai (2009-11), a lista foghíjas, rövidfilmek, tévéfilmek, mozifilmek és tévéfilmsorozatok díjjal kitüntetett keresett színésznője.

Megjegyzés: színészcsaládba született, az Oxfordi Egyetemen tanult angol irodalmat, elvált, majd együtt élt egy angol színésszel – a férje szintén színész volt –, 2010-ben született egy kislányuk, de tavaly szakítottak. Kitűnően beszél németül és franciául, emellett csellón és zongorán is játszik.

Klasszikus brit szépség? Angol átlagcsaj? Esetleg „Lady from London”?