Erotika a filmekben

Ágyjelenet – amikor a rendőrnő beindul, a bilincs szerepet téveszt, és a beindult rendőrnő orálisan inzultálja a magatehetetlenül vergődő megbilincselt vállalati ügyvédet. Rövid szünet után a rendőrnő ismét felhevül, és mi másra lehetne gusztusa, miután orálisan zaklatta szegény ügyvéd urat, minthogy orális kényeztetésben részesítsék őt is, lehetőleg minél gyorsabban, apelláta pedig nincsen. Az ügyvéd úr serényen tevékenykedik, buzgó munkásságát a rendőrnő falkaparással díjazza – legalábbis e film keretei között.

Ana Alexander az egykori Jugoszlávia, ma Szerbia fővárosában született Ana Katarina Stojanović néven 1979. február 1-jén. Hogy honnan a művésznév? Nem zárható ki, hogy egy tisztességes polgári nevet visel, ugyanis Ana maga mögött tud egy házasságot. Annyi bizonyos, hogy a múlt század utolsó évtizedében a Balkánon végigsöprő háborús hullám következtében a családjával együtt elhagyták a szétesőben lévő Jugoszláviát, és Dél-Afrikában találtak új – átmeneti? – otthonra.

Itt, Fokvárosban járt egyetemre, a színésznői álmait pedig nem adta fel, hiszen huszonegy évvel ezelőtt, a háború kirobbanása előtt már szerepelt a Sekula sa opet zeni c. filmben, akkor még Ana Stojanovićként. A modellszakmában is itt próbálta ki magát először, miközben sikerült restartolnia a filmes karrierjét, amelybe gyerekkorában csöppent bele. Ekkoriban az Ana Katerina nevet használta, majd az Amerikában vállalt szerepekben, 2004-től Ana K. Alexander néven futott, idővel a középső nevére utaló K.-t elhagyta.

Filmjeinek listája a teljesség igénye nélkül: Africa (1999), Glory Glory (2002), New York-i helyszínelők (2004), Két pasi – meg egy kicsi (2004), Üvegcsapda (2005), A cukorbáró (2007), Az elveszettek földje (2009), Femme Fatales (2011), Chemistry (2011).

Apróságok. A 2006-os Casino Royale-ba egy bosnyák-horvát színésznőt választottak helyette Mads Mikkelsen barátnőjének szerepére, százhetvennyolc centiméter magas, és a fivére a mai napig Dél-Afrikában él.

A Chemistry egy pornós öntettel sűrűn meglocsolt, drámával és krimivel finoman meghintett tévéfilmsorozat, amelyben Ana Alexandernek főszerep jut, aki egyszer már feltűnt egy leszbikus börtönszex erejéig a blog „hasábjain”. Szép szerb lány letagadhatatlan kelet-európai vonásokkal és hatalmas keblekkel. 

Pornográfia? Erotika? Horror? Esetleg komédia? Netalán mind egyszerre? Hogy melyik műfajt erősíti ez a páratlan produkció, nehéz eldönteni, az összes kategóriából kilóg, és ténylegesen megeshet, hogy nem tartozik sehová szegényke. Az „american girl” azért formás és csinoska, talán odaát ő testesíti meg a jenki jampecek vágyálmát, ő a szexbomba, a végzet asszonya… vagy csak egy klasszikus „girl next door”? Egyik sem?

Akik figyelemmel kísérik a pornóipart, és kellően elmélyedtek már benne az évek során, ismerősen csenghet a név, Jayden Cole. Ez a bögyös kis vöröske ugyanis elsősorban pornószínésznő, másodsorban modell, és – gondolom – harmadsorban klasszikus értelemben vett színésznő. Emellett klubokban táncol gazdag és kevésbé gazdag – akik olyan tehetősek, hogy megengedhetik maguknak eme luxust, természetszerűleg! –, lelkes úriemberek fáradt tekintetei előtt. Kizárólag leszbikus filmekben és jelenetekben vállal szerepet, valamint szólózik, ami igazán izgalmas lehet.

 Tehát. Jayden Cole 1985. október 9-én született Huntington Beachen, a híres Orange County egyik tengerparti városában, Los Angeles közelében. Már tizenéves korában táncolt, az orlandói Disneyworldben Hófehérkét formálta meg, majd visszaköltözött Los Angelesbe, hogy elvégezzen egy iskolát, amelynek köszönhetően az ingatlanok felbecsülése terén vált kitűnő szakemberré. A modellkedést és a meztelenkedést hat évvel ezelőtt kezdte, a lányokkal való közelebbi megismerkedést pedig három évre rá, 2009-ben. Azóta töretlen a karrierje ennek a százhetvenhét centi magas, sudár lánynak, aki őseit tekintve ír és libanoni származású, a klasszikus rock mellett a heavy metalért rajong, imád lovagolni – minden bizonnyal könnyedén üli meg a lovat, és lovaglás közben ritmikus a mozgása –, szabadidejében pedig festeget. Magánéletében fesztelen teremtés, lányok vagy fiúk? – nem válogat, mindkettő jöhet!

A filmes pályafutását nem taglalnám bővebben, kétlem, hogy a címekre éhes tábort érdekelné a „Lesbian Love” és az ehhez hasonló „ötletes” címek listája, a „visszafogottabb” filmek névsora pedig ugyancsak rövid és semmitmondó.

A Bikini Frankenstein c. fantasztikus mű azok egyike, amely nem a pornós pályafutásához tartozik. A rövid kis epizód nézése közben elkapott a nevetés a háttérben hömpölygő zenétől és a „paprikajancsi” szerencsétlenkedésétől, aki annyira igyekszik, hogy az már fáj. Gyatra kivitelezés, csapnivaló színészi teljesítmény, mímelik a szexet, de a csaj azért príma, meg kell hagyni.

Hogy mi ez? Langyos pornó? Nem, ez tényleg komédia, a pornótól fényévek választják el!

Kikapós német feleség, akit kielégítetlenül vet ki az ágy magából, mert a férj az alvást választja helyette. A feszültség levezetéseképpen cigi a fürdőben. Snitt, ujjszopás, ujjazás, nyalás, miközben a szék nyikorog a testek alatt, az izmos fehér vádli pedig főszerepet kap. Gatya le, nyelvek nedves csatája, vagy valami ilyesmi, és persze aktus pisszenés nélkül – leszámítva a női kacajt –, avagy szex a széken. Zárásként békés szieszta a fényesre polírozott padlón – „Nagy Szakáll" büszkén sandít a végül kielégített nőre. Szex Krakkóban, német nővel a főszerepben, lengyel rendezésben.

A német nő, Julia Jentsch 1978. február 20-án született Berlinben, annak is a nyugati – szerencsésebbik? – oldalán. A gimnáziumban evezett, kézilabdázott és dzsúdózott. A színészetet Berlinben tanulta, majd a Münchner Kammerspielenek lett állandó tagja, ahol öt éven keresztül szerepelt. Első filmje a Bűnös csókok (1999) címet viselte. Ezt követően szerepelt a Testvérszívók (2001), az Edukators (2004) és A bukás – Hitler utolsó napjai (2004) c. filmekben. Az elismerést és a hírnevet a Marc Rothemund rendezte Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel (2005) c. több nemzetközi díjjal is jutalmazott címszerepe hozta meg számára. Díjazta az Európai Filmakadémia és a Berlinale is, ez utóbbin vehette át az Ezüst Medve-díjat. A filmet jelölték Oscarra legjobb idegen nyelvű film kategóriában is. Egy évre rá Jiří Menzel Őfelsége pincére voltam c. vígjátékában láthatta a közönség, majd a 33 jelenet az életből c. lengyel-német koprodukcióban készült filmdrámában.

Julia, akinek a szülei ügyvédek, amellett, hogy rengeteget sportolt, zongorán is megtanult játszani. Saját bevallása szerint nem szeret a figyelem középpontjában sütkérezni, legalábbis ami a filmezést illeti, a művet tartja fontosnak, nem a színészek kilétét. Egy tehetséges színésznő ne mondjon ilyet!

Hozzáfűznivaló a jelenethez. A „Nagy Szakáll"-t alakító színészt Peter Gantzlernek hívják, dán származású, és húsz évvel lekörözi Juliát. Privát vélemény: hűvösek ezek az északi népek, hideg láng ég bennük, hiányzik belőlük az élet. Csak a munka, munka, munka...

Hogyan dugnak a dánok? Hát, így! A környezet totál kék, a nagy kékségben szürke alakok és tárgyak, hiperrealisztikus miliő, sivár iroda északi módi szerint berendezve, és persze telepakolva hasznos és fontos cuccokkal. Odakint ramaty idő honol, zugivásra csábít a behavazott dán táj. Helyette más történik: csábítás dán módra. Rávezetésképpen zutty le a „főfőnök” lábai elé - aki nem is „főfőnök” valójában, csak egy szerencsétlen, állástalan színész -, majd, miután áll a „főfőnök”, szoknya fel, harisnya le, derékszögben kivitelezett ráhajlás a szakszerűen beállított asztalra, gyorsan lezavart numera, amúgy „csődör meghágja a kancát”-stílusban… és vége. Mindez Lars von Trier rendezésében, akinek ez volt az első vígjátéka.


A mai poszt alanya, a dán szöszke, avagy szöszke dán, Iben Hjejle 1971. március 22-én látta meg a napvilágot a dán fővárosban, Koppenhágában. Pályafutása a Nøgen címet viselő rövidfilmmel indult kereken húsz éve. Első egész estét betöltő filmje a Dokknegyed (1996). Ezt a több díjjal is jutalmazott Mifune utolsó dala (1999) követte - remek film, aki dán humorra vágyik, kötelező darab -, egy évre rá pedig amerikai produkcióban is láthatta a közönség, a Pop, csajok satöbbiben John Cusack barátnőjeként. Ebben az évben még szerepelt a Gengszterek fogadója c. akció-vígjátékban egy fergeteges skandináv színészgárda társaságában. A magyar közönség számára ismerős filmekben is feltűnt, mint például az Öregfiúk új verdákban (2002), Édes álmok (2003), Inkasszó (2004), Főfőnök (2006), Ellenállók (2008), Chéri – Egy kurtizán szerelme (2009). Emellett sorozatokban is játszott, és európai színésznő lévén színházi szerepeket is vállal. Kijelenthető, Iben Hjejle Dánia legismertebb színésznőinek egyike, ha ugyan nem a legismertebb és legelismertebb. Ki jöhet még szóba? Scarlett Johansson?
Ami a magánéletét illeti. Egy William nevű, tizenhárom éves fiú édesanyja - az apa Emil de Waal, dán zenész. Iben és Emil három éven keresztül alkottak házaspárt 1999-ig. Ezután Casper Christensennel, dán komikussal élt együtt tizenegy évig, egészen a tavalyi évig, amikor is szakítottak. Öt közös filmet forgattak, valószínűleg az elsőben, egy vígjátéksorozatban jöhettek össze.

Érdekességek róla. Peter Jacksonnak, A Gyűrűk Ura c. trilógia rendezőjenek azért mondott nemet, mert nem szeretett volna túl sokáig távol maradni a családjától és az otthonától, színészideálja pedig Max von Sydow.
A végére pedig a szokásos találós. Ki a dán „csődör” a filmben? Jens Albinus, aki elég esetlenül hágja meg a dán „kancát”. Nos, igen, ennyi.