Erotika a filmekben

Léa sztriptíztáncosnő. Még akkor is, ha ebből a jelenetből nem derül ki. Szülővárosában, Le Havre-ban él Alzheimer-kóros nagyanyjával, akiről ő gondoskodik, ami teljes napjait kitölti. Pénzhez úgy jut, hogy esténként pincérnőként dolgozik. Párizsba szeretne költözni, patinás egyetemre járni, izgalmasabb életet élni. Az élet úgy hozza, hogy adódik lehetőség – Párizs a kapuban! Csakhogy! Mi legyen a beteg nagymamával? Dugjuk be egy klassz idősek otthonába, ami nagyon drága, nagyi biztosan ellesz ott magának. De honnan szerezzünk akkora összeget, hogy fedezhessük a költségeket? Nosza, álljunk be rúdtánsosnak! Zseniális ötlet! Ennyi a film története, Léa Arnauld-t pedig Anne Azoulay alakítja, aki mellesleg a film forgatókönyvét is írta harmadmagával.

Anne Azoulay, francia színésznő Párizsban született 1978. március 23-án. Színészi – filmes – pályafutását egy tizennégy perces rövidfilmmel kezdte 1995-ben, mely a Les sables címet viselte. Ezt további rövidfilmek, televíziós sorozatok, valamint tévéfilmek követték. Első mozifilmje 1998-ra datálódik.

Néhány filmje: Entre terre et mer (1997), Loin du front (1998), Les semailles et les moissons (2001), La boîte noire (2002), Adieu pays (2003), 3 garçons, 1 fille, 2 mariages (2004), Doktor Nagyfőnök (2005), La forêt du monde (2007), Reporters (2009), Suite parlée (2010), L'exercice de l'État (2011), Léa (2011).

Jelenet és konklúzió. A Léát kóstolgató férfi filmbeli szerepe szerint pincér, neve szokás szerint vesszen a homályos ködbe. Piros bugyihoz szürke zokni, Léa – Anne – pedig sztriptíztáncosnőnek elég vézna, csont és bőr szegény lány. Mindez persze privát vélemény, amelyet most megosztottam veletek. Ízlések és pofonok.

Dugás az ablakban, mert úgy sokkal izgalmasabb, és mert szexfüggők vagyunk. Helyszín a huszonhetedik – ? – emelet egyik klassz kis szobája, alattunk a város pompás panorámája, hátha kiszúrnak bennünket. Kell ennél több az izgalom fokozására? Na, ugye!

Névjegykártya

Név: Amy Hargreaves

Születési idő: 1970. január 27.

Születési hely: Rockville Centre, New York, USA

Nemzetiség / Származás: amerikai

Paraméterek: 159 centiméter, szőke, illetve vörös haj, szürkéskék szempár.

Filmjei: Lifestories: Families in Crisis (1992), Agyrém (1994), Matt Waters (1996), Saint Maybe (1998), Családjogi esetek (1999), Growing Down in Brooklyn (2000), Harmadik műszak (2002-03), Delirious (2006), Michael Clayton (2007), Against the Current (2009), Offspring (2009), A szégyentelen (2011), Homeland (2011) – többnyire mellékszerepek különböző mozi- és tévéfilmekben, valamint tévéfilmsorozatokban.

Megjegyzés: folyékonyan beszél franciául, és nagyjából ez minden, amit tudni lehet róla.

A szégyentelen c. drámában röpke szerep jutott neki, de mindent megmutatott ebben a néhány másodpercben. Partnere a film „főhőse”, Michael Fassbender, akinek ez volt élete alakítása – nem csak a jelenet miatt! A film egyébként remek, a tavalyi év egyik legjobbja – szigorúan tizennyolc éven felülieknek ajánlott!

Egy bejegyzés Ázsia-rajongóknak, kiváltképpen Japán-imádóknak. Aki jártasan mozog a távol-keleti kultúrában, ezen belül a film világában, annak ismerősen cseng a fogalom, „rózsaszín” vagy „pink” film, azaz „pinku eiga”. A pink film a nyugati ember számára szoftpornóként fordítható le, bár a fogalom távolról sem helyes, de jobbat még nem talált ki senki. A hatvanas években kezdte meg térhódítását, de eleinte, köszönhetően az akkori cenzúrának, a mai értelemben vett erotikus és pornográf műfajtól mérföldekre állt. Jellemzői a kis költségvetés, az egyórás hosszúság, gyors ütemben forgatják le őket, és bizonyos mennyiségű szexet is becsempésznek a filmbe. A mai poszt ebből az idegen környezetből merít.

A férfi, a nő és a fal hármasából a középső Aoi Sora, ez a pöttömnyi, mindösszesen százötvenöt centiméter magas japán színésznő, aki 1983. november 11-én született Tokióban. A neve jelentése „kék égbolt”, és akinek még nem világos, a formás japán hölgyben egyszerre tisztelhetünk egy klasszikus értelemben vett pornószínésznőt, aki időnként komolyabb műfajra vált, feltűnik egy-egy horrorfilmben, romantikus vígjátékban, thrillerben, vagy éppen egy ilyen rózsaszín műremekben. Aktmodellként kezdte a pályafutását, majd átnyergelt a keményebb műfajra, a pornózásra, ahol tisztességes karriert futott be. Az első fotózásra tizenegy éve került sor, a következő év nyarán pedig az első filmezésre. Az első pink filmjét 2004-ben forgatta, nyomban kapott is érte egy díjat a Pink Grand Prix-n legjobb új színésznő kategóriában.

Filmjei: Tsumugi (2004), Tomoshibi / Love Twisted (2004), Nama-natsu / Raw Summer (2005), Kikareta onna no mirareta yoru / Man, Woman and the Wall (2006), Hormones (2008), Big Tits Zombie (2010), Revenge: A Love Story (2010), Evil Nurse 2 (2011).

Mielőtt Aoi Sorává – anglománoknál Sora Aoivá – vált volna, középiskolába járt, és a tanulás mellett bárban, pizzériaban dolgozott, és tanári pályáról álmodott. Szeret táncolni, biliárdozni, filmeket nézni és rajzolni. Valamit a magánéletéről is. Több mint két éven át együtt élt egy japán komikussal, a kapcsolatuk 2009-ben ért véget.

A jelenetek sokasága. Az egyikben enyhe manga és anime utóíz – ez ugrott be először, amikor a kis japó maga alá gyűrte az ugyancsak kis japó lányt, majd meg is kötözte a rend kedvéért, nehogy elszökjön a szemtelenje, végül a száját is betömte. Milyen rendes! Más világ, más kultúra, más beidegződések.

Pornográfia? Erotika? Horror? Esetleg komédia? Netalán mind egyszerre? Hogy melyik műfajt erősíti ez a páratlan produkció, nehéz eldönteni, az összes kategóriából kilóg, és ténylegesen megeshet, hogy nem tartozik sehová szegényke. Az „american girl” azért formás és csinoska, talán odaát ő testesíti meg a jenki jampecek vágyálmát, ő a szexbomba, a végzet asszonya… vagy csak egy klasszikus „girl next door”? Egyik sem?

Akik figyelemmel kísérik a pornóipart, és kellően elmélyedtek már benne az évek során, ismerősen csenghet a név, Jayden Cole. Ez a bögyös kis vöröske ugyanis elsősorban pornószínésznő, másodsorban modell, és – gondolom – harmadsorban klasszikus értelemben vett színésznő. Emellett klubokban táncol gazdag és kevésbé gazdag – akik olyan tehetősek, hogy megengedhetik maguknak eme luxust, természetszerűleg! –, lelkes úriemberek fáradt tekintetei előtt. Kizárólag leszbikus filmekben és jelenetekben vállal szerepet, valamint szólózik, ami igazán izgalmas lehet.

 Tehát. Jayden Cole 1985. október 9-én született Huntington Beachen, a híres Orange County egyik tengerparti városában, Los Angeles közelében. Már tizenéves korában táncolt, az orlandói Disneyworldben Hófehérkét formálta meg, majd visszaköltözött Los Angelesbe, hogy elvégezzen egy iskolát, amelynek köszönhetően az ingatlanok felbecsülése terén vált kitűnő szakemberré. A modellkedést és a meztelenkedést hat évvel ezelőtt kezdte, a lányokkal való közelebbi megismerkedést pedig három évre rá, 2009-ben. Azóta töretlen a karrierje ennek a százhetvenhét centi magas, sudár lánynak, aki őseit tekintve ír és libanoni származású, a klasszikus rock mellett a heavy metalért rajong, imád lovagolni – minden bizonnyal könnyedén üli meg a lovat, és lovaglás közben ritmikus a mozgása –, szabadidejében pedig festeget. Magánéletében fesztelen teremtés, lányok vagy fiúk? – nem válogat, mindkettő jöhet!

A filmes pályafutását nem taglalnám bővebben, kétlem, hogy a címekre éhes tábort érdekelné a „Lesbian Love” és az ehhez hasonló „ötletes” címek listája, a „visszafogottabb” filmek névsora pedig ugyancsak rövid és semmitmondó.

A Bikini Frankenstein c. fantasztikus mű azok egyike, amely nem a pornós pályafutásához tartozik. A rövid kis epizód nézése közben elkapott a nevetés a háttérben hömpölygő zenétől és a „paprikajancsi” szerencsétlenkedésétől, aki annyira igyekszik, hogy az már fáj. Gyatra kivitelezés, csapnivaló színészi teljesítmény, mímelik a szexet, de a csaj azért príma, meg kell hagyni.

Hogy mi ez? Langyos pornó? Nem, ez tényleg komédia, a pornótól fényévek választják el!