Erotika a filmekben

Egy bejegyzés Ázsia-rajongóknak, kiváltképpen Japán-imádóknak. Aki jártasan mozog a távol-keleti kultúrában, ezen belül a film világában, annak ismerősen cseng a fogalom, „rózsaszín” vagy „pink” film, azaz „pinku eiga”. A pink film a nyugati ember számára szoftpornóként fordítható le, bár a fogalom távolról sem helyes, de jobbat még nem talált ki senki. A hatvanas években kezdte meg térhódítását, de eleinte, köszönhetően az akkori cenzúrának, a mai értelemben vett erotikus és pornográf műfajtól mérföldekre állt. Jellemzői a kis költségvetés, az egyórás hosszúság, gyors ütemben forgatják le őket, és bizonyos mennyiségű szexet is becsempésznek a filmbe. A mai poszt ebből az idegen környezetből merít.

A férfi, a nő és a fal hármasából a középső Aoi Sora, ez a pöttömnyi, mindösszesen százötvenöt centiméter magas japán színésznő, aki 1983. november 11-én született Tokióban. A neve jelentése „kék égbolt”, és akinek még nem világos, a formás japán hölgyben egyszerre tisztelhetünk egy klasszikus értelemben vett pornószínésznőt, aki időnként komolyabb műfajra vált, feltűnik egy-egy horrorfilmben, romantikus vígjátékban, thrillerben, vagy éppen egy ilyen rózsaszín műremekben. Aktmodellként kezdte a pályafutását, majd átnyergelt a keményebb műfajra, a pornózásra, ahol tisztességes karriert futott be. Az első fotózásra tizenegy éve került sor, a következő év nyarán pedig az első filmezésre. Az első pink filmjét 2004-ben forgatta, nyomban kapott is érte egy díjat a Pink Grand Prix-n legjobb új színésznő kategóriában.

Filmjei: Tsumugi (2004), Tomoshibi / Love Twisted (2004), Nama-natsu / Raw Summer (2005), Kikareta onna no mirareta yoru / Man, Woman and the Wall (2006), Hormones (2008), Big Tits Zombie (2010), Revenge: A Love Story (2010), Evil Nurse 2 (2011).

Mielőtt Aoi Sorává – anglománoknál Sora Aoivá – vált volna, középiskolába járt, és a tanulás mellett bárban, pizzériaban dolgozott, és tanári pályáról álmodott. Szeret táncolni, biliárdozni, filmeket nézni és rajzolni. Valamit a magánéletéről is. Több mint két éven át együtt élt egy japán komikussal, a kapcsolatuk 2009-ben ért véget.

A jelenetek sokasága. Az egyikben enyhe manga és anime utóíz – ez ugrott be először, amikor a kis japó maga alá gyűrte az ugyancsak kis japó lányt, majd meg is kötözte a rend kedvéért, nehogy elszökjön a szemtelenje, végül a száját is betömte. Milyen rendes! Más világ, más kultúra, más beidegződések.

Kék szemű szőke kőkemény menetre vágyik, és olybá tűnik, álmai nyomban valóra is válnak. Kék szemű szőkét hátulról tolják, az iram tempós, a löketek száma az irammal párhuzamosan növekszik, kék szemű szőkének a haját tépik, ő mégis hergel és élvez. Időközben ne feledkezzetek meg a háttérről sem, az is megér egy misét!

Klasszikus vonalak, a szoba tágas, szinte üres, az ágy uralja a teret, letisztult színvilág. Tetszetős kompozíció.

Névjegykártya

Név: Jules Hartley

Születési idő: ?

Születési hely: San Diego, Kalifornia, USA

Nemzetiség / Származás: amerikai

Paraméterek: 168 cm magas, 49 kg, kék szemű szőke.

Filmjei: Sekai Gyoten News (2005), Across the Universe – Csak szerelem kell (2007), Míg a jackpot el nem választ (2008), Így jártam anyátokkal (2010), Femme Fatales (2011), Hihetetlen, de halálos (2011), The Son of Afghan Farmer (2012).

Megjegyzés: a születési ideje nagy talány, a színészkedés mellett olyan divatházaknak állt modellt, mint a Prada és a Valentino, szenvedélyes és elkötelezett emberbarát, többször járt már Afrikában különböző projektek keretein belül, például Kenyában, eltöltött pár hónapot Brazíliában, hogy segítsen az esőerdőkön, emellett fest és fotókat készít, és színházban ugyancsak játszik.

Még mielőtt elkezdődött volna a karrierje, 3 000 és 5 000 métereket futott versenyszerűen a Duke Egyetem színeiben. Összetett személyiség, felesleges utána futni.

Újabb vöröske a placcon. Vagy inkább szőke? Ki keres, az talál, szex a könyvtárban különböző helyzetekben, ha már a helyzet úgy hozta. A mellek nem gigásziak, bár nem is lapos az a hasfal, van mit fogni – ebben az esetben.

Névjegykártya

Név: Emilia Lydia Rose Fox

Születési idő: 1974. július 31.

Születési hely: London, Anglia, Egyesült Királyság

Nemzetiség / Származás: angol

Paraméterek: 168 cm magas, szeme barna, haja eredetileg szőke, időnként vörösre festett.

Filmjei: Büszkeség és balítélet (1995), Copperfield Dávid (1999), A zongorista (2002), Lélekszakadva (2002), A néma szemtanú (2004-), Tigris a hóban (2005), Visszajáró pénz (2006), Dorian Gray (2009), Merlin kalandjai (2009-11), a lista foghíjas, rövidfilmek, tévéfilmek, mozifilmek és tévéfilmsorozatok díjjal kitüntetett keresett színésznője.

Megjegyzés: színészcsaládba született, az Oxfordi Egyetemen tanult angol irodalmat, elvált, majd együtt élt egy angol színésszel – a férje szintén színész volt –, 2010-ben született egy kislányuk, de tavaly szakítottak. Kitűnően beszél németül és franciául, emellett csellón és zongorán is játszik.

Klasszikus brit szépség? Angol átlagcsaj? Esetleg „Lady from London”?

Pornográfia? Erotika? Horror? Esetleg komédia? Netalán mind egyszerre? Hogy melyik műfajt erősíti ez a páratlan produkció, nehéz eldönteni, az összes kategóriából kilóg, és ténylegesen megeshet, hogy nem tartozik sehová szegényke. Az „american girl” azért formás és csinoska, talán odaát ő testesíti meg a jenki jampecek vágyálmát, ő a szexbomba, a végzet asszonya… vagy csak egy klasszikus „girl next door”? Egyik sem?

Akik figyelemmel kísérik a pornóipart, és kellően elmélyedtek már benne az évek során, ismerősen csenghet a név, Jayden Cole. Ez a bögyös kis vöröske ugyanis elsősorban pornószínésznő, másodsorban modell, és – gondolom – harmadsorban klasszikus értelemben vett színésznő. Emellett klubokban táncol gazdag és kevésbé gazdag – akik olyan tehetősek, hogy megengedhetik maguknak eme luxust, természetszerűleg! –, lelkes úriemberek fáradt tekintetei előtt. Kizárólag leszbikus filmekben és jelenetekben vállal szerepet, valamint szólózik, ami igazán izgalmas lehet.

 Tehát. Jayden Cole 1985. október 9-én született Huntington Beachen, a híres Orange County egyik tengerparti városában, Los Angeles közelében. Már tizenéves korában táncolt, az orlandói Disneyworldben Hófehérkét formálta meg, majd visszaköltözött Los Angelesbe, hogy elvégezzen egy iskolát, amelynek köszönhetően az ingatlanok felbecsülése terén vált kitűnő szakemberré. A modellkedést és a meztelenkedést hat évvel ezelőtt kezdte, a lányokkal való közelebbi megismerkedést pedig három évre rá, 2009-ben. Azóta töretlen a karrierje ennek a százhetvenhét centi magas, sudár lánynak, aki őseit tekintve ír és libanoni származású, a klasszikus rock mellett a heavy metalért rajong, imád lovagolni – minden bizonnyal könnyedén üli meg a lovat, és lovaglás közben ritmikus a mozgása –, szabadidejében pedig festeget. Magánéletében fesztelen teremtés, lányok vagy fiúk? – nem válogat, mindkettő jöhet!

A filmes pályafutását nem taglalnám bővebben, kétlem, hogy a címekre éhes tábort érdekelné a „Lesbian Love” és az ehhez hasonló „ötletes” címek listája, a „visszafogottabb” filmek névsora pedig ugyancsak rövid és semmitmondó.

A Bikini Frankenstein c. fantasztikus mű azok egyike, amely nem a pornós pályafutásához tartozik. A rövid kis epizód nézése közben elkapott a nevetés a háttérben hömpölygő zenétől és a „paprikajancsi” szerencsétlenkedésétől, aki annyira igyekszik, hogy az már fáj. Gyatra kivitelezés, csapnivaló színészi teljesítmény, mímelik a szexet, de a csaj azért príma, meg kell hagyni.

Hogy mi ez? Langyos pornó? Nem, ez tényleg komédia, a pornótól fényévek választják el!