Erotika a filmekben

Ismerkedés ázsiai, nem kínai, koreai módra. Nem tempósan, hanem lassan, komótosan, visszafogottan. A túlpörgés veszélye kizárt, az andalító, lágy dallamok hatásos aláfestőként szolgálnak, aki bealszik, magára vessen. Érintések, becézgetések, cirógatások, egymás kölcsönös vetkőztetése, ölelések csókokkal egybekötve, a végére pedig koreai nyelvlecke szó szerint értelmezve. A műfaj még véletlenül sem meríti ki a „pornográfia” ördögi fogalmát, ergo koreai intimitás öt percben összesűrítve. Távol-keleti „szextúra”, Dél-Koreában?

A színésznő. Született a dél-koreai Daegu városában 1982. január 11-én Son Ye-jin néven. Filmes debütjét az ezredfordulón tudta le a Bimil – angol címe Secret Tears – c. filmben, mint mellékszereplő. Első nagyobb horderejű szerepét 2002-ben kapta a Chi-hwa-seon c. drámában. A Remekmű c. 2003-as melodrámában dupla szerepben tündökölt, majd A csábítás művészete (2005), a Mubangbi-dosi (2008) – angol címe Open City – c. produkciókban kapott lehetőséget, többnyire főszereplőként. Tévéfilmsorozatokban ugyancsak feltűnt már, nem egyben, nem kettőben.

Mondhatni, a koreai újhullámos mozifilmek gyakori és közkedvelt szereplője, az ország Hollywoodjaként számon tartott Chungmuronak – egy hosszú sugárút Szöulban – egyik fiatal és tehetséges üdvöskéje, emellett néhány szakmai és egyéb díj tulajdonosa.

Magánszféra. A Seoul Institute of the Arts filmszakán végzett, szabadidejében zenét hallgat és könyveket olvas, a családban ő a legidősebb nővér, vallását tekintve római katolikus, ami így elsőre elég meglepően hat, pedig Dél-Korea lakosságának közel tizenegy százaléka vallja magát római katolikusnak, nem említve a protestánsokat.

A film férfi főszereplője a hazájában népszerű színésznek számító Bae Yong-joon, aki valamiféle helyi idol a távol-keletiek számára, mert még a szigetlakó „japók” is hódolnak neki, mint valami félistennek. Bevallom, sosem voltam a holdképű lányok lelkes rajongója, bár el kell ismerni, némelyikük egészen „finom falat”-nak tűnik, legalábbis innen, a messzi távolból nézve. Hogy Son Ye-jin „finom falat”, vagy csak egy a sok közül?...

Egy koreai film, amely Dream Affection angol címen fut, s mindenképp érdemes megnéznetek, ha már ide látogattatok. Rengeteg erotikus jeletek, fantasztikusan teljesítő szereplők, egyszerűen kihagyhatatlan. 

 és egy másik jelenet

Tömény erotika, ennyit mindenképp el kell mondanom.A koreaiak ebben nagyon jók, ezt már korábban is láthattátok, a szerelemről szóló meséik pedig különösen érdekesek számunkra, akik más kulturális közegből érkezük. A részletből nem derül ki, de ha megszerzitek a filmet, akkor 3D-ben is élvezhetitek, hiszen ez volt az első ilyen dél-koreai mozi.

Szerelmi háromszög, művészek és talán már túl sok erotika. Persze ezt csak én gondolom, hiszen valakinek éppen így jön át a történet, amely igazán ázsiai jellegzetességeket kap a rendező kezei között. Lehetne jobb, de így is esztétikus és valóban erotikus filmről beszélhetünk, amelyben Park Hyun-Jin gyönyörű és hiteles. 

Nagyon szép képekkel készült dél-koreai film, amely nem a sokszor emlegetett naturális ábrázolásmódról ismerhető fel, hanem arról, hogy érzelmekkel teli, nem hiába melodrámáról van szó. A hölgyek pedig tökéletesen alakítanak, a férfiak nemkülönben, de ez most inkább a részletre igaz állítás, hiszen a film hagy maga után hiányérzetet.