Erotika a filmekben

Egy igazán temperamentumos hölgy következik, aki 1989-ben látta meg a napvilágot az olasz fővárosban, Rómában. Az itáliai édesapa és spanyol édesanya gyermeke tízéves korától Madridban nevelkedett, és cseperedett szépséges modellé, színésznővé.

A 2000-es éves elején, még nagyon fiatalon tört be a média világába, ahol elsősorban televíziós szerepekkel vált ismertté. Nálunk talán leginkább a Szex, party és hazugságok (eredeti címe: Mentiras y gordas) filmből emlékezhetünk rá, ahol vadítóan vörös szerelésben volt egy erotikus jelenete.

Hamarosan azt is megmutatjuk, de most a tavalyi Gli sfioratiból láthattok Matteo Rovere munkájának köszönhetően egy zseniális rendezésű jelenetet. A tipikusan olasz film eme részletében ugyan csak rövid ideig láthatjuk teljesen meztelenül a hölgyet, de remekül összevágott videóról van szó. A fiatal színésznő partnere egyébként Andrea Bosca.

Akinek ennyi nem volna elegendő Miriamból, az feltétlenül nézze meg a 2009-ben, a spanyol FHM-nek készült fotókat, amelyek a lap profiljának megfelelően jóval kevesebbet mutatnak a filmrészletnél. Ennek ellenére elég jól sikerültek.

Pillanatképek az ágyból. Meghitt szeretkezés, majd reggeli – hogyan együnk az ágyban fekve –, figyelmes férfi el, a kamera hosszan kitart, gyönyörködhetünk a „Meztelen nő a kék ágyon reggelizik” c. kortárs videóművészeti alkotásban, végül hevesen induló szex egy másik férfival. Tessék figyelni az olyan apróságokra is, mint a tetoválások és a rózsaszín dildó.

A film főszereplője Francesca Inaudi, olasz színésznő 1977. december 8-án született a napsütötte – képzavar?! – Toszkánában, Sienában. Tizenhárom évvel ezelőtt diplomázott Milánóban, itt lépett először színpadra, majd 2004-ben lehetőséget kapott az Éjfél után c. romantikus vígjátékban, és azóta rendszeresen feltűnik mozi- és tévéfilmekben, valamint tévéfilmsorozatokban is. Házas, Andrea Gattinoni olasz színész felesége.

Filmjei: Éjfél után (2004), L'uomo perfetto (2005), A múlt árnyai (2005), N (Io e Napoleone) (2006), Distretto di Polizia (2006-08), Szívügy (2009), Noi credevamo (2010), Femmine contro maschi (2011), Tutti pazzi per amore (2008-12) – a lista értelemszerűen hosszabb.

Tavaly és idén egy-egy olasz énekes videóklipjében is feltűnt, az egyikben főszereplőként.

Mára ennyi.

Monica Bellucci, a kihagyhatatlan. Ezzel nyugodtan be is fejezhetném, mert nagyjából mindenki, akit egy cseppet is komolyabban érdekel és lázba hoz a film, mint olyan, ismeri őt, hallott róla, látta már „valami”-ben, fűződik hozzá emléke, netalán vágyai netovábbja, esetleg ifjúkori plátói szerelme. Ő a női nem „non plus ultrá”-ja, Olaszország legkelendőbb élő exportcikke, a kortárs olasz mozi egyetlen nemzetközileg is jegyzett színésznője, egyszersmind egyszemélyes nemzeti intézmény. A nő, akiért generációk rajonganak, aki nem csont és bőr, nem szilikonból, PVC-ből vagy viaszból előállított sorozatgyártási termék, amolyan modernkori műremek, hanem véres hús, lágyan ívelő dombok és hajlatok egyvelege, klasszikus stílus és elegancia. Aki erre nem gerjed…

Némi infó róla, mert mégiscsak. Monica Anna Maria Bellucci 1964. szeptember 30-án született az olaszországi Umbria régió Città di Castello nevezetű kisvárosában a család egyetlen gyermekeként. Már tizenhárom évesen modellt állt egy helyi fotósnak, de a modellkedést csak az egyetemi évek alatt kezdte komolyabban venni. Ügyvédnek tanult, de mivel nem egy tehetős famíliában nevelkedett, így a jogi tanulmányai finanszírozása érdekében vállalt fotózásokat is. A szekér viszont beindult, egyre gyorsabban szaladt, így az ügyvédi pályának hamar lőttek, és Monica Milánóba költözött.

Címlapfotók, világkörüli utazások, reklámszerződések következtek, de ekkoriban már színésznői karrierről ábrándozott. Ennek érdekében beiratkozott egy színiiskolába, és 1990-ben az Egyedül a gyermekeimmel c. filmmel bemutatkozott a televízióban. Két év múlva már Anthony Hopkins és Gary Oldman oldalán tűnt fel Francis Ford Coppola Drakula c. horrorjában, majd a Szerelmi fészekben (1996) nyújtott alakításáért felterjesztették César-díjra legjobb női mellékszereplő kategóriában.

A filmben szerepelt Vincent Cassel is, akinek három évre rá igent mondott, azóta férj és feleség, de időnként külön élnek, Monica Londonban, Vincent Párizsban. Érdekes megoldás a megszokás és gyűlölködés elkerülésére. A házaspárnak két kislánya született, a várandós anyáról készült képek körbejárták a világot néhány éve.

Filmjei? Csak néhány cím a rend kedvéért. Maléna (2000), Visszafordíthatatlan (2002), Mátrix – Újratöltve (2003), Mátrix – Forradalmak (2003), A passió (2004), Golyózápor (2007), Ne nézz vissza! (2009), A varázslótanonc (2010).

Személyes. Monica Bellucci a Maléna óta létezik számomra. Giuseppe Tornatore filmjében szép volt, jó volt, meredtem bámultam a filmre és a nőre, és azonnal „beleszerettem”. Erotika volt mesterfokon. Azóta eltelt tizenkét év, és ez a nő még mindig „nagyon ott van”.

A Manuale d’amore 2 – Capitoli successivi – az első részt A szerelem kézikönyve címen futtatták, amelyben nem szerepelt – nem a leghíresebb mozija. A kiragadott jelenet mindenesetre említésre méltó. Az a két hatalmas alma-dinnye-labda vagy micsoda egyszerűen vonzza a tekintetet, magával ragad, nem enged el, ösztönszinten hat, a többi pedig magáért beszél, nincs hozzáfűznivalóm, csupán annyi, hogy a zene kurvára el lett találva, még ha nem is egy nagy eresztés, a jóképű bamba olasz pedig tolószékben ül – a filmben! –, Riccardo Scamarcio a tisztességes neve, és tizenöt évvel fiatalabb Mrs. Casselnél. Jenkiföldön ezt nevezik „cougar sex”-nek?

A végére egy találós: látta már valaki valaha is önfeledten mosolyogni Monica Belluccit?

Menyasszonyi ruhapróba hófehér kivitelben, majd lassú emelkedés a medencéből türkiz bikiniben. Ezt követően romantikus összeborulás a szitáló esőben, a ruha csuromvizes, a comb villan, a mellek dagadnak a lenge és lucskos öltözék alatt. Később hosszú, csupasz lábak a reflektorban, hófehér fehérnemű felül, aláfestésként romantikus melódia. Ezt szieszta váltja az ágyban, majd szieszta az ágyban még egyszer, a zene pedig, ha lehet, még romantikusabb. Újabb ágyjelenet szex után vagy előtt, és az öreg kecske megvilágosodása – a felszarvazás ténye bizonyított. Ezután ruha fel, ébredés patyolatfehérben, egybekötve vértócsában úszó hullával, nyomok eltüntetése a tenger partján, véres ruha le, végül emlékezés a boldog múltra.

Íme, a mai olasz menü. Akit ajánlunk és tálalunk - Manuela Arcuri, klasszikus olasz szépség gesztenyebarna hajkoronával, tüzes barna szempárral, húsos ajkakkal, és az elmaradhatatlan, hatalmas keblekkel, ahogy az a napsütötte délen dukál.
Manuela Arcuri 1977. január 8-án született abban az Anagni nevezetű olasz kisvárosban, amely alig hetven kilométerre fekszik az olasz fővárostól, Rómától, és ez a bőséges történelmi múlttal rendelkező városka három pápát is adott a világnak. Gyerekkorát a közeli Latinában töltötte, a majd’ százhúszezres városban Lazio régióban, ahol akár Tiziano Ferróval is találkozhatott, aki e város szülötte. A középiskola elvégzése után színművészetire jelentkezett, végül szociológiát tanult az egyetemen, miközben tizenöt évesen már modellkedett.

Első szerepét 1995-ben kapta egy szappanoperában. Idővel felfedezték maguknak a tévéfilmek rendezői, majd néhány mozifilmben is feltűnt. Filmjei: Őrült Johanna (2001), címszerep az Imperia, a híres kurtizán c. tévéfilmben (2005), egy évvel később a Tisztelet kérdése c. filmben játszott, a Mogli a pezzi pedig egy négy részből álló tv-sorozat. Színházi szerepeinek száma három. A sanremói dalfesztivált tíz évvel ezelőtt vezette, különböző show-műsorok háziasszonya, és az olasz bulvárlapok kedvence. Oka? Járt az AS Roma csapatkapitányával, Francesco Tottival, a 2004-es athéni olimpia kardvívó bajnokával, Aldo Montanóval - Nemcsik Zsoltot győzte le a döntőben -, Francesco Cocóval, aki ugyancsak a labdát kergette egykor… és lehetne folytatni a sort.
A rétestészta hosszúságúra sikeredett videóból ugyan hiányzik a profán szex, de van mit csodálni, kellő mértékben el lehet merülni. Zárásként pedig, akit érdekel, Manuela paraméterei: 174-65-97-67-99. Una bella ragazza! Vigyázat! Óvatosan a merüléssel!