Erotika a filmekben

A következő poszt valójában két részből fog állni, ugyanis Courteney Coxra a kelleténél hosszabb időt áldozok, magyarázattal pedig nem szolgálok. Vajon kinek szentel hosszabb időt bárki a világon?
Nos, Courteney valahol az amerikai délen látta meg a napvilágot, történetesen Alabama állam legnépesebb városában, Birminghamben, éspedig elég régen ahhoz, hogy a fiatalabb kortársak lemilfezhessék, közben azért nyugtázhassák, tolnák, mint a kétkerekűt, ha épp kereket lehetne vele oldani. Mivel gavallér vagyok a javából, és mellesleg túl egy bizonyos korhatáron - mások a kódolt reflexek -, biccentéssel konstatálom, hogy „jó nő” ez a hollófekete hajú, kék szemű miss - avagy ex-mistress.
Életpálya, kezdetek. Courteney rebellis lány volt kamaszkorában, a középiskolában ennek ellensúlyozására úszott, teniszezett, és persze pomponlányként buzdította a fiúkat a sportpályák oldalvonalainak túlpartjáról. Elkényeztetett úrilánynak nevelték, amolyan „papa kedvencé”-nek, nem véletlenül, hiszen gazdag szülőkkel áldotta meg a sors, a szülők azonban tíz éves korában elváltak. Később építészetet tanult az USA fővárosában, Washingtonban, a tanulmányait viszont megszakította, és sosem szerzett diplomát, mert közbeszólt a modellkarrier és a színészet.

Húszévesen táncolt Bruce Springsteen egyik klipjében, ezzel tűnik fel először. Egy év múlva, 1985-ben ő az első nő az amerikai televíziózás történelmében, aki kiejti azt a szót, hogy „menstruáció”, mindezt egy tamponreklámban.
Akit érdekel a folytatás, olvassa el a következő posztot is.
Ugrás a mába, illetve a közeli múltba. Néhány szót a jelenetről, és egyebekről.
A Dirt: A hetilap c. televíziós sorozat két évad erejéig húzta, utána eltakarították a színről, mert gyengén teljesített. A sorozatban Courteney egy szenzációhajhász hetilap szerkesztőjét alakította, és ez túl kevésnek bizonyult a folytatáshoz. A sorozat elkészítésében a Coquette Productions-nek is benne volt a keze, annak a produkciós irodának, amelyet Courteney Cox a volt férjével, David Arquette-tel alapított és működtetett.
Ebből a sorozatból láthattok most egy jelenetet. A szereposztás: a poszt alanya, partnere pedig az a Josh Stewart, aki tizenhárom évvel fiatalabb női színésztársánál.
Megjegyzés: ugyan ki ne szeretne elkapni egy jó nőt hátulról, azt’ leteremteni, lenyomni az asztalra, és meghágni, mint mén a kancát? A háttérmozi pedig nem szükségeltetik, teljesen felesleges, az elektromos áram pazarlása - éljünk zölden és költségtakarékosan!

Minden, ami belefér - és mivel az élet üres és értelmetlen, tényleg belefér minden. Szex kettesben, szex hármasban, szex négyesben…

A tipikus amerikai lány következik, akit mindenki szeretne elhívni egyszer randizni. A haja természetesen a legtöbbször szőke, a szeme milyen is? – hát persze, kék vagy szürke. A teste pedig karcsú és formás – ergo tökéletes. Ő testesíti meg az amerikai szépséget, a női ideált, a vágyálmot. Neki íródnak a szerelmes dalok, és ő az a lány, akit nem kaphat meg senki, mert Hollywoodban köt ki, ahová mindig is vágyott, ahová mindig is tartozott, és egyszerre több partnerrel bújik ágyba, de nincs mit ezen csodálkozni, hiszen arrafelé ez járja. A mai jelenetben ugyanis ez a lány belekóstol mindenbe.

Amber Laura Heard huszonöt évvel ezelőtt látta meg a napvilágot az amerikai Texas állam fővárosában, Austinban, egy katolikus családban. Katolikus nevelésben részesült, katolikus iskolába járt, és egészen kamaszkoráig hitt Istenben, mígnem a legjobb barátja elhunyt egy autóbalesetben, azóta viszont ateistának tartja magát. Tizenhét évesen kimaradt a középiskolából, és New York felé vette az irányt, hogy modellkedhessen - megvolt hozzá minden adottsága, 173 centi magas -, majd gondolt egyet, és irány Los Angeles. Ekkoriban nagy hatást gyakoroltak rá Ayn Rand és George Orwell írók, akik megtanították objektíven szemlélni a világot.



A hollywoodi karrierje végül beindult. Eleinte kisebb epizódszerepeket kapott különböző sorozatokban, majd olyan mozifilmekben tűnt fel, mint a 2006-os Majd meghalnak Mandy Lane-ért, vagy az ugyanabban az évben forgatott Alpha Dog, a három évvel később készült sikeres horror-vígjáték Zombieland - Az informátorok is ekkor bukott egy hatalmasat -, illetve a kevésbé fényes És hamarosan a sötétség - szintén horror. A mögöttünk hagyott esztendőben Nicolas Cage mellett ülve száguldozott a Féktelen haragban, az év végén pedig a hazai mozikba is eljutott az utolsó filmje Rumnapló címmel Johnny Depp és Aaron Eckhart társaságában. Szinte kivétel nélkül ugyanazt várják el tőle a rendezők és a producerek: legyél szép, Amber! Talán majd idővel mást is fog hallani.

Az informátorok Bret Easton Ellis azonos című könyvének adaptációja. Tizenhárom, egymáshoz lazán kapcsolódó elbeszélést próbáltak meg filmre vinni, több-kevesebb sikerrel. Rengeteg nagyágyú adta a nevét ehhez a produkcióhoz: Billy Bob Thornton, Mickey Rourke, Kim Basinger, Winona Ryder. Azonban tizennyolc millió dollárból nem hozott vissza semmit. Bret Easton Ellis könyvei világsikeresek, a forgatókönyvei ellenben mind megbuknak a rossz forgatókönyvek miatt.

Amber Heard ennek ellenére megszabadul minden gátlásától, kipróbál mindent, és mégsem boldog. Legalábbis a filmben. Az első jelenetben Jon Foster a partnere, a következőkben viszont már túl sokan váltakoznak ahhoz, hogy mindenkit felsorolhassak.
És még egy kis adalék a végére. Ezt hallgassátok! Amber két éve előrukkolt egy meglepő hírrel, beismerte, hogy biszexuális, és egy nővel él együtt, egy hawaii származású fotóssal.

A kettős mivoltát támasztja alá, hogy imádja a fegyvereket és a Ford Mustangokat?

Fehér combok következnek. Ugyanis Elisabeth Shue hófehér combjai, és egyéb kellemes ívű domborulatai játsszák a főszerepet a mai posztban.

Elisabeth Shue 1963-ban született az amerikai Delaware állam Wilmington nevezetű városában egy cseppet sem szegény családban, és az ősei már akkor jelen voltak Amerikában, amikor még azt sem tudta a világ, mi fán terem az Amerikai Egyesült Államok.

A New Jerseyben nevelkedett lány színésznőnek készült. Azonban eminens diákként felvették a Harvardra - amelyet végül csak az ezredfordulón fejezett be, már mint befutott hollywoodi színésznő, zsebében egy Oscar-jelöléssel, amelyet véleményem szerint kevésbé tudott kamatoztatni, mint azt remélni lehetett volna -, de a csábítás, amelyet a színészet jelentett, erősebbnek bizonyult. Olyan filmekkel tűnt fel a filmvásznon a kezdetekkor, mint például a Karate kölyök, vagy a Vissza a jövőbe második és harmadik epizódja, de a nevét akkor kezdték megjegyezni világszerte, amikor szerepet kapott Tom Cruise oldalán a Koktélban.

Az igazi áttörést, és egyben szakmai elismerést viszont a Las Vegas, végállomás c. filmben nyújtott pazar játéka hozta meg számára, amelyben a női főszerep megformálásáért 1996-ban felterjesztették Oscar-díjra, ahogy filmbeli partnerét, Nicolas Cage-et is, aki meg is kapta a szobrot, nem érdemtelenül.

Ő lecsúszott a díjról, a filmet pedig néhány érdekesnek ígérkező próbálkozás követte, mint Az Angyal, az Árnyék nélkül, vagy a Palmetto, amelyből a mai jelenetet is választottuk.

A filmet a német Volker Schlöndorff rendezte, akinek nem ez a film jelentette élete remekművét. (Ő vitte filmre többek között Günter Grass A bádogdob c. regényét is.)

A film egyébként nem olyan rossz, mint amilyennek az imdb 5.8-es értékelése után gondolhatnánk. Elisabeth Shue, Woody Harrelson és Gina Gershon hármasa épp elég garanciát jelent, hogy ne nyomjon el bennünket az álom. A történet nem túl eredeti, amolyan krimi-thriller keverék, talán nem is untatnék vele senkit.

Ami a lényeg e blog számára, az Elisabeth Shue és Woody Harrelson találkozása valami vidéki bungallóban, ahol is a nemrégen szabadlábra helyezett újságírót alakító Woody Harrelson nem bír ellenállni a nem kevés erotikus kisugárzással rendelkező Elisabeth Shue-nak, aki behálózza őt, mint pók a szerencsétlen áldozatát a szoba mennyezeti sarkában.

Érdekesség, hogy meztelenkedésnek se híre, se hamva, de mégis izzik a levegő a jelenetben. Részemről ez erotika, és azt hiszem, Woody helyében én sem álltam volna ellen.

Az év utolsó bejegyzésében olyan jelenetet mutatunk, amelyben a főszereplő hölgy partneréből alig látszik valami. A Marinat formáló Ashley viszont testének jelentős hányadát felfedi a nézőknek, s bár feltehetően nem mindenkinek jön be gyantázási szokása a részlet ettől még izgalmas.

A hölgy egyébként amellett, hogy játszott kisebb tévés produkciókban írt két könyvet is. Ezek remélhetőleg jobb grafikai megoldást kaptak mint a honlapja, mert azt csak azoknak ajánlhatom, akik az elmúlt tíz évben nem néztek meg más weboldalokat. Furcsa, hogy egy amerikai színésznő éppen erre nem ad. Bár könnyen megeshet, karrierjének egyengetése szempontjából más tevékenységek jóval kifizetődőbbek.