Erotika a filmekben

Léa sztriptíztáncosnő. Még akkor is, ha ebből a jelenetből nem derül ki. Szülővárosában, Le Havre-ban él Alzheimer-kóros nagyanyjával, akiről ő gondoskodik, ami teljes napjait kitölti. Pénzhez úgy jut, hogy esténként pincérnőként dolgozik. Párizsba szeretne költözni, patinás egyetemre járni, izgalmasabb életet élni. Az élet úgy hozza, hogy adódik lehetőség – Párizs a kapuban! Csakhogy! Mi legyen a beteg nagymamával? Dugjuk be egy klassz idősek otthonába, ami nagyon drága, nagyi biztosan ellesz ott magának. De honnan szerezzünk akkora összeget, hogy fedezhessük a költségeket? Nosza, álljunk be rúdtánsosnak! Zseniális ötlet! Ennyi a film története, Léa Arnauld-t pedig Anne Azoulay alakítja, aki mellesleg a film forgatókönyvét is írta harmadmagával.

Anne Azoulay, francia színésznő Párizsban született 1978. március 23-án. Színészi – filmes – pályafutását egy tizennégy perces rövidfilmmel kezdte 1995-ben, mely a Les sables címet viselte. Ezt további rövidfilmek, televíziós sorozatok, valamint tévéfilmek követték. Első mozifilmje 1998-ra datálódik.

Néhány filmje: Entre terre et mer (1997), Loin du front (1998), Les semailles et les moissons (2001), La boîte noire (2002), Adieu pays (2003), 3 garçons, 1 fille, 2 mariages (2004), Doktor Nagyfőnök (2005), La forêt du monde (2007), Reporters (2009), Suite parlée (2010), L'exercice de l'État (2011), Léa (2011).

Jelenet és konklúzió. A Léát kóstolgató férfi filmbeli szerepe szerint pincér, neve szokás szerint vesszen a homályos ködbe. Piros bugyihoz szürke zokni, Léa – Anne – pedig sztriptíztáncosnőnek elég vézna, csont és bőr szegény lány. Mindez persze privát vélemény, amelyet most megosztottam veletek. Ízlések és pofonok.

Két klip az ókori Rómából, főszerepben egy atipikus angol szépséggel – fekete haj, a feketénél is sötétebb szempár –, aki nem bombázó, nem is dekorlány, de vonz, mint a mágnes.

Az elsőben a gladiátoriskola vezetője és felesége hármasban nyomul a feleség kebelbarátnőjével – róla szól e poszt –, akinek csodás mellein végigcsorog a vörös nedű, ami bor vagy egyéb bódító „eszköz”, mindenesetre kába az egész társaság, és Quintus Batiatus – John Hannah – lefetyel, mint macska a tejes tálból. A meglepetést a bősz papa szolgáltatja.

A második jelenetben ugyanaz a felállás, „ménage à trois”. Férj és feleség boldogan együtt, kebelbarátnő a fátylak mögött rejtőzik és kukucskál, majd a feleség bevonja a táncba a barátnőt is. Forró csókok az ajkakon, majd a férj is megkapja a jussát, és a végén mindenki mindenkivel, ahogy az egy tisztességes hármashoz illik. A feleség szerepében Lucy Lawless, alias Xena.

Jamie Murray 1977. július 21-én született Londonban Billy Murray – nem keverendő össze Bill Murray amerikai színésszel – angol színész lányaként. Mielőtt leérettségizett volna, diszlexiát diagnosztizáltak nála. Ez cseppet sem akadályozta abban, hogy rövid ideig filozófiát és pszichológiát tanuljon a London School of Economicsen, majd az ugyancsak londoni Drama Centre-ben végezzen az ezredfordulón.

Tizenhat évvel ezelőtt tűnt fel egy videoklipben, majd öt évet kellett várnia, hogy a BBC különböző tévéfilmsorozataiban apróbb szerepekhez jusson – The Bill (2001-02), Casualty (2002), Love Soup (2005), A makrancos hölgy (2005). Ismertségre a 2004-től sugárzott Vagányok – Öt sikkes sittes c. filmsorozattal tett szert, amelyből négy évad után kilépett, de a legutolsó, nyolcadik idénybe, amely ez év elején futott, visszatért. Időközben átköltözött a tengerentúlra, és egy újabb szériában tűnt fel, a Dexterben (2007), amellyel Hollywoodban is beírta magát a köztudatba.

További filmjei és filmsorozatai a teljesség igénye nélkül: Esély a halálra (2007), Valentine (2008-09), The Beautiful Life: TBL (2009), Devil's Playground (2010), 13-as raktár (2010-11), Spartacus: Az aréna istenei (2011), Ringer (2011-12).

Egyebek. A színészet mellett modellkedett is, ami százhetven centis magassága és kissé egzotikus külseje mellett nem csoda, egykor Ryan Goslinggal boronálták össze, és tagadja, hogy az ajkai fel volnának tuningolva. Ha igaz, ha nem, van valami ebben a nőben.

Dugás az ablakban, mert úgy sokkal izgalmasabb, és mert szexfüggők vagyunk. Helyszín a huszonhetedik – ? – emelet egyik klassz kis szobája, alattunk a város pompás panorámája, hátha kiszúrnak bennünket. Kell ennél több az izgalom fokozására? Na, ugye!

Névjegykártya

Név: Amy Hargreaves

Születési idő: 1970. január 27.

Születési hely: Rockville Centre, New York, USA

Nemzetiség / Származás: amerikai

Paraméterek: 159 centiméter, szőke, illetve vörös haj, szürkéskék szempár.

Filmjei: Lifestories: Families in Crisis (1992), Agyrém (1994), Matt Waters (1996), Saint Maybe (1998), Családjogi esetek (1999), Growing Down in Brooklyn (2000), Harmadik műszak (2002-03), Delirious (2006), Michael Clayton (2007), Against the Current (2009), Offspring (2009), A szégyentelen (2011), Homeland (2011) – többnyire mellékszerepek különböző mozi- és tévéfilmekben, valamint tévéfilmsorozatokban.

Megjegyzés: folyékonyan beszél franciául, és nagyjából ez minden, amit tudni lehet róla.

A szégyentelen c. drámában röpke szerep jutott neki, de mindent megmutatott ebben a néhány másodpercben. Partnere a film „főhőse”, Michael Fassbender, akinek ez volt élete alakítása – nem csak a jelenet miatt! A film egyébként remek, a tavalyi év egyik legjobbja – szigorúan tizennyolc éven felülieknek ajánlott!

Egy bejegyzés Ázsia-rajongóknak, kiváltképpen Japán-imádóknak. Aki jártasan mozog a távol-keleti kultúrában, ezen belül a film világában, annak ismerősen cseng a fogalom, „rózsaszín” vagy „pink” film, azaz „pinku eiga”. A pink film a nyugati ember számára szoftpornóként fordítható le, bár a fogalom távolról sem helyes, de jobbat még nem talált ki senki. A hatvanas években kezdte meg térhódítását, de eleinte, köszönhetően az akkori cenzúrának, a mai értelemben vett erotikus és pornográf műfajtól mérföldekre állt. Jellemzői a kis költségvetés, az egyórás hosszúság, gyors ütemben forgatják le őket, és bizonyos mennyiségű szexet is becsempésznek a filmbe. A mai poszt ebből az idegen környezetből merít.

A férfi, a nő és a fal hármasából a középső Aoi Sora, ez a pöttömnyi, mindösszesen százötvenöt centiméter magas japán színésznő, aki 1983. november 11-én született Tokióban. A neve jelentése „kék égbolt”, és akinek még nem világos, a formás japán hölgyben egyszerre tisztelhetünk egy klasszikus értelemben vett pornószínésznőt, aki időnként komolyabb műfajra vált, feltűnik egy-egy horrorfilmben, romantikus vígjátékban, thrillerben, vagy éppen egy ilyen rózsaszín műremekben. Aktmodellként kezdte a pályafutását, majd átnyergelt a keményebb műfajra, a pornózásra, ahol tisztességes karriert futott be. Az első fotózásra tizenegy éve került sor, a következő év nyarán pedig az első filmezésre. Az első pink filmjét 2004-ben forgatta, nyomban kapott is érte egy díjat a Pink Grand Prix-n legjobb új színésznő kategóriában.

Filmjei: Tsumugi (2004), Tomoshibi / Love Twisted (2004), Nama-natsu / Raw Summer (2005), Kikareta onna no mirareta yoru / Man, Woman and the Wall (2006), Hormones (2008), Big Tits Zombie (2010), Revenge: A Love Story (2010), Evil Nurse 2 (2011).

Mielőtt Aoi Sorává – anglománoknál Sora Aoivá – vált volna, középiskolába járt, és a tanulás mellett bárban, pizzériaban dolgozott, és tanári pályáról álmodott. Szeret táncolni, biliárdozni, filmeket nézni és rajzolni. Valamit a magánéletéről is. Több mint két éven át együtt élt egy japán komikussal, a kapcsolatuk 2009-ben ért véget.

A jelenetek sokasága. Az egyikben enyhe manga és anime utóíz – ez ugrott be először, amikor a kis japó maga alá gyűrte az ugyancsak kis japó lányt, majd meg is kötözte a rend kedvéért, nehogy elszökjön a szemtelenje, végül a száját is betömte. Milyen rendes! Más világ, más kultúra, más beidegződések.