Erotika a filmekben

Újabb vöröske a placcon. Vagy inkább szőke? Ki keres, az talál, szex a könyvtárban különböző helyzetekben, ha már a helyzet úgy hozta. A mellek nem gigásziak, bár nem is lapos az a hasfal, van mit fogni – ebben az esetben.

Névjegykártya

Név: Emilia Lydia Rose Fox

Születési idő: 1974. július 31.

Születési hely: London, Anglia, Egyesült Királyság

Nemzetiség / Származás: angol

Paraméterek: 168 cm magas, szeme barna, haja eredetileg szőke, időnként vörösre festett.

Filmjei: Büszkeség és balítélet (1995), Copperfield Dávid (1999), A zongorista (2002), Lélekszakadva (2002), A néma szemtanú (2004-), Tigris a hóban (2005), Visszajáró pénz (2006), Dorian Gray (2009), Merlin kalandjai (2009-11), a lista foghíjas, rövidfilmek, tévéfilmek, mozifilmek és tévéfilmsorozatok díjjal kitüntetett keresett színésznője.

Megjegyzés: színészcsaládba született, az Oxfordi Egyetemen tanult angol irodalmat, elvált, majd együtt élt egy angol színésszel – a férje szintén színész volt –, 2010-ben született egy kislányuk, de tavaly szakítottak. Kitűnően beszél németül és franciául, emellett csellón és zongorán is játszik.

Klasszikus brit szépség? Angol átlagcsaj? Esetleg „Lady from London”?

Pornográfia? Erotika? Horror? Esetleg komédia? Netalán mind egyszerre? Hogy melyik műfajt erősíti ez a páratlan produkció, nehéz eldönteni, az összes kategóriából kilóg, és ténylegesen megeshet, hogy nem tartozik sehová szegényke. Az „american girl” azért formás és csinoska, talán odaát ő testesíti meg a jenki jampecek vágyálmát, ő a szexbomba, a végzet asszonya… vagy csak egy klasszikus „girl next door”? Egyik sem?

Akik figyelemmel kísérik a pornóipart, és kellően elmélyedtek már benne az évek során, ismerősen csenghet a név, Jayden Cole. Ez a bögyös kis vöröske ugyanis elsősorban pornószínésznő, másodsorban modell, és – gondolom – harmadsorban klasszikus értelemben vett színésznő. Emellett klubokban táncol gazdag és kevésbé gazdag – akik olyan tehetősek, hogy megengedhetik maguknak eme luxust, természetszerűleg! –, lelkes úriemberek fáradt tekintetei előtt. Kizárólag leszbikus filmekben és jelenetekben vállal szerepet, valamint szólózik, ami igazán izgalmas lehet.

 Tehát. Jayden Cole 1985. október 9-én született Huntington Beachen, a híres Orange County egyik tengerparti városában, Los Angeles közelében. Már tizenéves korában táncolt, az orlandói Disneyworldben Hófehérkét formálta meg, majd visszaköltözött Los Angelesbe, hogy elvégezzen egy iskolát, amelynek köszönhetően az ingatlanok felbecsülése terén vált kitűnő szakemberré. A modellkedést és a meztelenkedést hat évvel ezelőtt kezdte, a lányokkal való közelebbi megismerkedést pedig három évre rá, 2009-ben. Azóta töretlen a karrierje ennek a százhetvenhét centi magas, sudár lánynak, aki őseit tekintve ír és libanoni származású, a klasszikus rock mellett a heavy metalért rajong, imád lovagolni – minden bizonnyal könnyedén üli meg a lovat, és lovaglás közben ritmikus a mozgása –, szabadidejében pedig festeget. Magánéletében fesztelen teremtés, lányok vagy fiúk? – nem válogat, mindkettő jöhet!

A filmes pályafutását nem taglalnám bővebben, kétlem, hogy a címekre éhes tábort érdekelné a „Lesbian Love” és az ehhez hasonló „ötletes” címek listája, a „visszafogottabb” filmek névsora pedig ugyancsak rövid és semmitmondó.

A Bikini Frankenstein c. fantasztikus mű azok egyike, amely nem a pornós pályafutásához tartozik. A rövid kis epizód nézése közben elkapott a nevetés a háttérben hömpölygő zenétől és a „paprikajancsi” szerencsétlenkedésétől, aki annyira igyekszik, hogy az már fáj. Gyatra kivitelezés, csapnivaló színészi teljesítmény, mímelik a szexet, de a csaj azért príma, meg kell hagyni.

Hogy mi ez? Langyos pornó? Nem, ez tényleg komédia, a pornótól fényévek választják el!

Kikapós német feleség, akit kielégítetlenül vet ki az ágy magából, mert a férj az alvást választja helyette. A feszültség levezetéseképpen cigi a fürdőben. Snitt, ujjszopás, ujjazás, nyalás, miközben a szék nyikorog a testek alatt, az izmos fehér vádli pedig főszerepet kap. Gatya le, nyelvek nedves csatája, vagy valami ilyesmi, és persze aktus pisszenés nélkül – leszámítva a női kacajt –, avagy szex a széken. Zárásként békés szieszta a fényesre polírozott padlón – „Nagy Szakáll" büszkén sandít a végül kielégített nőre. Szex Krakkóban, német nővel a főszerepben, lengyel rendezésben.

A német nő, Julia Jentsch 1978. február 20-án született Berlinben, annak is a nyugati – szerencsésebbik? – oldalán. A gimnáziumban evezett, kézilabdázott és dzsúdózott. A színészetet Berlinben tanulta, majd a Münchner Kammerspielenek lett állandó tagja, ahol öt éven keresztül szerepelt. Első filmje a Bűnös csókok (1999) címet viselte. Ezt követően szerepelt a Testvérszívók (2001), az Edukators (2004) és A bukás – Hitler utolsó napjai (2004) c. filmekben. Az elismerést és a hírnevet a Marc Rothemund rendezte Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel (2005) c. több nemzetközi díjjal is jutalmazott címszerepe hozta meg számára. Díjazta az Európai Filmakadémia és a Berlinale is, ez utóbbin vehette át az Ezüst Medve-díjat. A filmet jelölték Oscarra legjobb idegen nyelvű film kategóriában is. Egy évre rá Jiří Menzel Őfelsége pincére voltam c. vígjátékában láthatta a közönség, majd a 33 jelenet az életből c. lengyel-német koprodukcióban készült filmdrámában.

Julia, akinek a szülei ügyvédek, amellett, hogy rengeteget sportolt, zongorán is megtanult játszani. Saját bevallása szerint nem szeret a figyelem középpontjában sütkérezni, legalábbis ami a filmezést illeti, a művet tartja fontosnak, nem a színészek kilétét. Egy tehetséges színésznő ne mondjon ilyet!

Hozzáfűznivaló a jelenethez. A „Nagy Szakáll"-t alakító színészt Peter Gantzlernek hívják, dán származású, és húsz évvel lekörözi Juliát. Privát vélemény: hűvösek ezek az északi népek, hideg láng ég bennük, hiányzik belőlük az élet. Csak a munka, munka, munka...

Műszaki hiba okozta rövidebb szünet után ismét itt vagyunk, és rögtön egy elég pofás kis jelenettel nyitunk, mint egy jobb sakkpartin, ahol nem alszanak be a kíváncsi nézők. Időben és térben visszaröppenünk a történelmi Rómába, a Krisztus előtti első századba, megidézzük Spartacus korát, és szemtanúivá válhatunk egy ízig-vérig római dugásnak, csupa arany, glamour és szenvedély, és a végén a csúcspont, érzelmek a köbön, avagy hogyan loccsantsunk szét egy emberi koponyát - az ókor csodás és varázslatos világa.

Viva Bianca 1983. június 15-én született a távoli Ausztráliában Viva Skubiszewski néven egy lengyel származású zeneszerző lányaként, aki filmek számára komponált zenei műveket. Ugyan forrásonként változik a születésének pontos ideje, ami ellenben biztosnak tűnik, Viva Melbourne városában nevelkedett, majd a kontinentális ország nyugati partvidékére költözött tanulmányai érdekében, történetesen Perthbe, ahol a Western Australian Academy of Performing Arts növendékeként szerzett diplomát, és a legjobb színésznő díjat is odaítélték neki, ugyanis arrafelé ez a módi (olyan ismert színészek végeztek itt, mint Hugh Jackman, a néhai Heath Ledger vagy Dominic Purcell).


Színészi pályáját különböző ausztrál televíziós sorozatokkal indította, mellékszereplőként. Az Eugénie Sandler P.I. (2000), a Marshall Law (2002) vagy éppen a Szentek kórháza (2009) c. sorozatokban vállalt miniszerepek után 2009-ben feltűnt a Mindenkit érhet baleset c. drámában, amelyet Geena Davis neve fémjelzett, és a Bad Bush c. thrillerben. Ismertségre - legalábbis kisebbre - a Spartacus: Vér és homok c. filmsorozattal  tett szert, amelyben Ilithya karakterének bőrébe bújt bele, és végigjátszotta az első évadot. Tavaly szerepelt még egy gyengére sikeredett ausztrál-új-zélandi horrorban is, mely Pánik a szigeten címen futott, valamint egy X című ausztrál krimi-drámában.

A Spartacus: Vér és homok második évadja a hetekben indult útjára, és ugyan Spartacus szerepére új válogatót kellet kiírni kényszerből, ugyanis súlyos betegség következtében elhunyt az őt megformáló walesi színész, Andy Whitfield. A show azonban folytatódik, nincs megállás. Viva Biancát továbbra is láthatjuk, és remélhetőleg minél gyakrabban, mert van mit csodálni rajta.